,,– Végülis ez az ami számít… – gondolta tovább – az a legfontosabb, hogy halálod után mit viszel tovább. Hogy hogyan éltél? Milyen értékeket tett magáévá a lelked? Hiszen semmi anyagit nem hozott magával amikor megszületett.
A testet is, mint valami kabátot csak kölcsön kaptuk arra a kis időre, amit itt töltünk. Igaz, sokszor hamarabb elhasználjuk mint ahogyan az elrendelve volt. Nem vigyázunk rá. Feleslegesen aggódunk, szorongunk, félünk. És néha túl korán betegek leszünk. Rontunk az életminőségünkön. Egy komor hangulatú, szomorú ember nem tud boldog lenni. Nem látja meg az őt körülvevő világban a szépet, a Jóisten ajándékát. Nem tudja tisztelni az életet…
Pedig csak az számít! A legembertpróbálóbb helyzetből is kihozni a legemberibbet, ami méltó hozzánk, Isten teremtményeihez. Ha elveszítjük önmagunkat, valójában őt tagadjuk meg, hozzá vagyunk hűtlenek, aki minket megteremtett.
Ezért kell vigyáznunk arra, hogy mi az amit melengetünk, táplálunk magunkban. Hiszen minden kölcsönhatásban áll egymással. A szeretet kifogyhatatlan, végtelen… Derűje kivétel nélkül sugárzik mindenkire. És visszhangra talál…
– Igen, szeretetvisszhangra van szükség! És akkor szebb lesz a világ!"
Részlet a hamarosan megjelenő Visszhangból
Czernay Hajna
.gif)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése