ANYÁK NAPJA

 HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen  édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!
                                                          Dsida Jenő

ANYÁK NAPJA

DSIDA JENŐ: ÉDESANYÁM KEZE

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam 
közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
s a fényes földre helyezett
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
a napnak étkét, italát.
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette éltünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet!
Add ide, - csak egy pillanatra, -
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha-néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod, a vétek szörnyű rút!
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!. . .
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég.
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett!
Add ide, - csak egy pillanatra
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön,
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom, megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet!
Némán, nagy, forró áhítattal,

Csókolom meg a kezedet!

Pákolitz István: Anyámnak

Hogyha virág lennék,
ölelnélek jó illattal;
hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüst holddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes,
piros szirmú, gyönge rózsád,
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád,
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.

Öntözgetem

Öntözgetem rózsafámat,
De nem is hiába,
Anyáknapja ünnepére,
Kihajt minden ága.
Nyílik kelyhe rózsa szálnak,
Úgy tűzöm a kebelére
Az édes anyámnak.
Kis madárka szólj az ágon,
Gyönyörűen, szépen,
Ne legyen ma bánat az én
Jó anyám szívében.
Dalod után enyhül minden bánat,
Dalolj, dalolj kis madárka,
Az édes anyámnak.

Kun Magdolna: A szív háza

Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.

Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.

Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.

ANYÁK NAPJA

Feinek György
Csak addig menj haza...

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak, 
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!

S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !

Radnay Gáborné

Édesanyámnak!

Szívemben remegő félelem,
Ha egyszer elmész, mi lesz velem?
Az élet sokszor oly mostoha,
De benned nem csalódtam soha!

Ha látod könnyező szemem,
Magadhoz húzod a fejem.
Érzem a szíved azt dobogja:
Nem szűnik meg szeretni soha!

Néha mégis, jaj megsértelek,
Bántalak, pedig nem érdemled.
De szelíd, kék szemed mosolya
Jelzi, nem haragszol rám soha!

Mindezt meghálálni hogy lehet?
Választ erre kitől kérhetek?
Csak bújok ölelő karodba,
Hol nem érhet engem baj, soha!

Szívemben remegő félelem,
Ha egyszer elmész, mi lesz velem?
Mert nem szűnhet meg ez a csoda, -
Mely te vagy nekem, ANYUM -, soha!

Kerner Mariann: Öleld át a nagymamát!

Mikor kicsi voltál, mennyit vigyázott rád,
Esténként mesét mondott a nagyanyád.
Megtanított ékes, igazmondó szavakra,
Vigyázott fénylő, gyermek mosolyodra.

Jó példát mutatott, hogyan kell élni,
Menni előre mindig, és sohasem félni.
Tiszta szívvel, becsületesen dolgozni,
Megtanított téged varrni és foltozni.

Ölbe véve hozzád beszélt, cirógatott;
'Látod kedvesem, ragyognak csillagok,
Mit elérhetsz majd te is drága unokám,
Ha szíved jól él, hidd el az Isten áld.'

Igaz értékekre, tisztességre nevelt,
Hogy mit tudsz jót, azt te is megtegyed.
Meleg étellel, tárt karral várt haza,
Ilyen volt Veled az édes nagymama.

Mára felnőttél,ő közben megöregedett,
Azt, mit akkor ő veled, most te tegyed.
Segítsd a nehéz világban boldogulni,
Ráncos, szomorú arcára mosolyt csalni.

Fogd meg gyengülő, erőtlen kezét,
Könnyítsd meg, mi neki már nehéz.
Szereteted gyűrűjében fájdalma enyhül,
Tiszta szívében a hálaének felcsendül.

Ápold a lelkét, és törődjél vele,
Hisz annyi éven át, rólad szólt élete.
Minden vigasza, reménye a család,
Öleld meg kedves, öleld a nagyanyát!

MINDEN ÉDESANYÁNAK

Május elsõ vasárnapján

vidán szívvel jöttünk,

hogy itt minden édesanyát

örömmel köszöntsünk.

Kívánunk az Úr Jézustól

sok-sok boldog évet,

gyermekeik szeretetét,

áldást, békességet!

Almási Mihályné

DONÁSZY MAGDA: NAGYANYÓNAK

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.

Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.

Ölbey Irén SZERESD ANYÁDAT

Ő volt, aki halkan bölcsőd fölé hajolt:
Ő volt, aki néked altatódalt dalolt.
Tündérmesét mesélt halk téli estéken, 
Ahogy ott pihegtél csöndben az ölében
És hogy boldog legyen játékos kis élted,
Jóságos életét adta volna érted...
Ö volt ki éretted olyan sokat fáradt...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!

Ő az, aki soha meg nem haragszik rád,
Aki küld a mennybe érted forró imát.
Akárhova dob is sorsod szilaj keze,
Mindenüvé kísér féltő szeretete.
Akármerre jársz is, akármerre bolygol,
Ily nagy szeretettel soh'sem találkozol.
Nehogy szólni találj valaha rá vádat!
Szeresd, nagyon szeresd, az édesanyádat!

Ezt az érted égő, áldott, szelíd lelket
Soha meg ne bántsad, féltve melengessed.
Kinek édesanyját elvette az Isten,
Meg nem szerzi többé semmiféle kincsen,
Segítsd könnyíteni ezer apró gondját,
Simogasd meg puhán érted bús homlokát.
Törüld le a könnyét, ha tépi a bánat...
Szeresd, nagyon szeresd az édesanyádat!

ANYÁK NAPJA

Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa

 Piros rózsa, fehér rózsa
 egy csokorba összefogva,
 karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

 Vedd el tőlem, édesanyám,
 harmat csillag bársony szirmán.
 Nap csókolta, szél ringatta,
 kicsi lányod szívből adja.

.

Édes jó anyám

Édes jó anyám
 Az az imádságom,
 Égben lakó jó Istenünk
 Rád nagyon vigyázzon.
 Szórja be utadat
 Gyönge violával,
 Jutalmazó két kezének
 Minden áldásával.

"Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.

Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
-Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott
élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog
téged, vigyázni fog rád.
- De – mondta a gyermek- itt a Mennyországban nem csinálok
mást csak énekelek és mosolygok.
Isten így szólt:
- Az angyalod minden nap énekelni fog neked, és érezni
fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
-És –mondta a gyermek- hogyan fogom megérteni az embereket,
ha nem értem a nyelvüket?
-Az könnyű lesz. Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb, legédesebb szavakat amiket valaha is hallani
fogsz. Az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog
tanítani beszélni.
A gyermek felnézett az Úrra és így szólt:
-Mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít
imádkozni.
A gyermek erre azt mondta:
-Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem
megvédeni?
Az Úr megölelte a gyermeket:
-Az angyalod óvni fog téged, akkor is ha ez élete
kockáztatásával jár.
A gyermek szomorúan nézett:
-De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja
mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én
mindig melletted leszek!
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani
lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az
angyalom nevét!
Az Úr erre így válaszolt:
-Az angyalod neve nem fontos… Egyszerűen csak így fogod
hívni: ANYA!..."

Aranyosi Ervin: Hogy mit dolgozom? (Anya-vers)

Anya vagyok, - bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.
Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- “Ne menj el éhen, drága angyalom!"
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed - magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!

.

Aranyosi Ervin: Háladal Anyámnak

Sosem kértem,
mégis adtad.
Megszülettem,
épp miattad.
Álmod voltam,
földre szálltam,
szerethető
lénnyé váltam.

Sosem kértem,
elfogadtam,
aggódtál is
én miattam.
Virrasztottál
hogyha kellett,
sírdogáltál
ágyam mellett.

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Rólad mesél,
mivé váltam,
biztatásból
megcsináltam,
tőled kaptam,
továbbadom,
cseperedtem
szép szavadon.

Fiad leszek,
amíg élek,
tőled kapott
tűzzel élek,
Meleg szívvel
őrzöl engem,
Amíg élek,
itt élsz bennem!

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Fentről nézed
már a létem,
tőled van mind,
mit elértem,
tőled kaptam
emberségem,
angyal őriz,
itt vagy vélem!

Refrén:
Hálát gyújtottál szívemben,
tanítgattál élni engem,
mosolyodnak tükre lettem,
örökké itt élsz szívemben.

Refrén2:
Köszönöm, hogy élni hívtál,
tanítottál, értem sírtál,
gondoskodtál és szerettél,
boldogító anyám lettél!

.

Szabó Lőrinc
Jó anyámnak

Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.
Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.
Két kezét, jó szívét,
Álld meg Isten amíg él,
Amíg él.

Tompa László
Anyák napjára

Bokrétát kötöttem
Jó anyám napjára,
Örül a bokrétám
Minden egyes szála.
S azt mondatja velem
Illatos virágom:
Legyen áldás az én
Édes jó anyámon

ANYÁK NAPJA

        HÁLAADÁS

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen  édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!

                                                          Dsida Jenő

  ÉDESANYÁNK

Akkor sír, ha valami nekünk fáj,
akkor aggódik, ha köröttünk zord a táj,
akkor örvend, ha az arcunkon mosoly,
akkor boldog, ha a könnyünk nem omol.

Akkor erős, ha érettünk harcolhat,
akkor derült, ha nekünk dolgozhat,
akkor lesz nagy, mikor érettünk szolga,
akkor gazdag, ha kincseit elosztja.

Akkor szabad, ha hozzánk- kötözött,
akkor él, ha eléghet övéi között,
akkor hal meg – ó, bár mindig élne !-,
ha már alig tehet, értünk elgyengülve.

Ki ő? Mi ő? Azt el nem mondhatom,
csak boldog hálával ujjonghatom,
akkor tudnám, meg, ha itt hagyna:
benne Isten értem a szívét adja.



   HŰSÉGES ANYÁM

Fejemre tette két kezét,
Szemembe nézett két szeme.
Felejthetetlen lett nekem
Nyílt tekintete.

Kezében mindig munka volt,
Beteggé, hányszor tette az,
S hálát nem várva boldogan
Lett ő az áldozat.

Csak azt nem értem, jó Atyám,
Hűsége honnan vett erőt,
Hogy annyi gond és szenvedés
Meg nem törte Őt?

De láttam olykor-csendesen
Ha összetette két kezét-
Imává nőtt sóhajából
Felnevelt hitét.

Ma érte kérlek, ó, Uram,
Hogy áldd meg őt most gazdagon,
Mert hűséges az én anyám,
Hűséges nagyon…




MINDEN ÉDESANYÁNAK

Május elsõ vasárnapján
vidán szívvel jöttünk,
hogy itt minden édesanyát
örömmel köszöntsünk.

Kívánunk az Úr Jézustól
sok-sok boldog évet,
gyermekeik szeretetét,
áldást, békességet!
          Almási Mihályné

ANYÁK NAPJA

ANYÁM

Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatot nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.

Gerzsenyi László

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

„Anyu, anyu! Anyu!”
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

ÉDESANYÁM

Karjának erős várfala mögött
Kicsiny életem boldogan pihen.
Ha szól, ha rám néz, ha megcsókolgat,
Arcom felderül, örvend a szívem.
Nem roskadozok gond terhe alatt,
Ő hordja mindazt nemes szívén,
Én csak bevárom csendben, boldogan
Amint sok jóval nyúl keze felém.

Dsida Jenő

DEVECSERI GÁBOR : ANYÁK NAPJÁN, ÉDESANYÁM...

Édesanyám, harmat voltam:
selyem rétre le is hulltam.
Virágokat nevelgettem,
hogy azután néked szedjem.
Harmat cseppje, eső szála,
könnyű fényt vont a szirmára.

Anyák napján, édesanyám:
ölelésed az én tanyám.
Az én tanyám: menedékem,
hozzád vezet boldog léptem.
Örömkönnyek szemedben...
Én ezért most, mondd, mit tettem?

Bokrétámat megkötöttem:
hímes csokor nőtt kezemben.
Virágos most a mi házunk,
anyák napján meg kell állnunk!
Meg kell állnunk, megpihennünk,
édesanyánk ünnepelnünk.

Könnyeidet nem hagyom:
gyorsan széllé változom!
Langyos szélből, arany ágból:
törülköző napsugárból:
Felszárítom könnyeidet,
arcodon csak mosoly lehet!

Mindig, mint a mai napon:
vígság legyen asztalodon!
Zenét hozok tenyeremben,
patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,
ahogy titokban kívánod:
künn a mezőn csikó szalad,
a patakban az aranyhalak.

ÉDESANYÁM

Este hogyha fekszem,
Reggel hogyha kelek:
Édesanyám imádkozni
Tanít engemet.

Odaül az ágyhoz,
Megfogja kezem,
Jó Istenről, Jézusunkról
Beszélget velem.

Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom:
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg, de nagyon!
Csopják Atilla

ÉDESANYÁM ELKÍSÉR

Édesanyám fogta kezem,
Amikor járni tanultam;
Még most is emlékezem,
Hányszor a karjába hulltam!

Szeme kísért át az utcán
Egészen az iskoláig,
És a kis kapuban várt rám
Este a késő óráig.

Majd az élet viharában
Anyám szíve tovább kísért,
Bármilyen messze is jártam
Imája mindig utolért.

Gerzsenyi László

ÉDESANYÁM SZERETETE

Édesanyám szeretete
olyan, mint a nap sugára,
amely áldást, fényt, meleget
áraszt szerte a világra.

Lenne bár a szeretetem
olyan, mint a holdnak fénye,
mely a napnak fényességét
visszavetíti a égre!
Erdélyi Ilona

ÉDESANYÁNK

Akkor sír, ha valami nekünk fáj,
akkor aggódik, ha köröttünk zord a táj,
akkor örvend, ha az arcunkon mosoly,
akkor boldog, ha a könnyünk nem omol.

Akkor erős, ha érettünk harcolhat,
akkor derült, ha nekünk dolgozhat,
akkor lesz nagy, mikor érettünk szolga,
akkor gazdag, ha kincseit elosztja.

Akkor szabad, ha hozzánk- kötözött,
akkor él, ha eléghet övéi között,
akkor hal meg – ó, bár mindig élne !-,
ha már alig tehet, értünk elgyengülve.

Ki ő? Mi ő? Azt el nem mondhatom,
csak boldog hálával ujjonghatom,
akkor tudnám, meg, ha itt hagyna:
benne Isten értem a szívét adja.

Erdélyi Ilona

EMLÉKEZÉS

Nagyon rég volt, mikor anyám
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.

E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.

S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.

De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!

Erdélyi Ilona

ÉDESANYÁMNAK

A mi drága édesanyánk
sokat küzd és fárad értünk;
korán kel és késõn fekszik:
nagy Istenünk, áld meg, kérünk.

Töltsd be szívét türelemmel,
új erõvel, ha elfáradt;
mert anyukánk minden napja
csupa szeretet-szolgálat!

Varga Erzsébet

http://anyaknapja.lap.hu/

ANYÁKNAPJÁRA

Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM 

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Jó anyámnak
Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.

Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.
Két kezét, jó szívét,
Álld meg Isten amíg él,
Amíg él.

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.

ÉDESANYA- e szó nyugalmat, biztonságot jelez, s TE valóban ilyen vagy, ilyen a jellemed.
Családunk lelke ki más is lehetne??
van-e még, ki értünk ennyi mindent megtenne?
felesleges is a kérdés, hisz mindenki tudja,
te vagy az egyetlen ki mindezt megoldja.
Zord időben mosolyodra kisüt a nap,
s ha kacagsz, dalolni kezdenek a madarak.
s ha olykor a vihar kegyetlenül támad,
ölelő karodban, így is bárki nyugalmat találhat.

Bár felnőttem már, emlékszem arra
ha rosszat is álmodtam, te ott voltál a "jajj"-ra.
s tudtam:itt vagy velem, nem történhet semmi bajom,
tovább aludtam, s álmomban körül ölelt karom.
álmomban egy trónon ültél, minden út ide futott,
ott ültél te, ki minden gondra, bajra gyógyírt szolgáltatott.
bár felébredtem már, az álomnak még sincs vége,
mosolyodat, segítséged még sem tetted félre.
tudom már, ez nem álom, hanem maga az élet
mely néha kegyetlen, de veled ettől sem félek.

Anyák napjára

"Ajándékul adott téged az Isten,
ahogy földnek adta a napot,
aranynál is drágább vagy nékem,
az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy fagyos télben,
nyomodban mindig virág fakad,
nyugalmat találok közeledben,
nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el,
átadom most-e pár virágszállal,
átadom mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
mégis mindig gondolok reád,
magammal hordom szent örökséged,
megőrzöm arcod mosolyát. "

/Gerzsenyi László/

Köszöntö

Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Isten.

Nagy Ferenc
Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból. .
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.

Édes jó anyácskám őriző angyalom Te ringattál engem puha két karodon. Mikor járni kezdtem védtél, oltalmaztál beteg ágyam mellett sokszor virrasztottál. Mikor jó kedvem van velem együtt kacagsz, mikor könnyeim folynak édesen vigasztalsz. Barátság, boldogság mind olyan múlandó csak a Te szereteted örökké tartó.

HÁLAADÁS Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal fáradni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve, Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! - Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem - milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!! Dsida Jenő

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!! Dsida J.

Kibédi Ervin
Ahogy a napok rövidülnek.

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

Édesanyám!

Testedből fakadtam, mint rügyből a virág

Én lettem számodra az egész nagyvilág.

Féltőn óvtál, védtél és aggódtál értem,

Végtelen nagy szereteted örökké érzem.

Hogy megköszönjem, a szó nem elég,

A világ összes kincsét tenném is eléd,

Nem viszonozhatnám, mit adtál nekem,

Édesanyám! Te drága, Egyetlenem!

Radnai Gáborné

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom.

Kristina Calu - Tudod, én...

Tudod, én akkor is szeretlek
Ha csúnyán nézel rám
Ha mogorva pillantásodtól
Sírásra görbül szám
Ha kéretlen szavaid
Szívemet tépik
Ha makacs önfejűséged
Tanácsomat nem kéri
Ha veszekszem veled
És mindentől eltiltalak
Ha nem kérsz belőle
Akkor is tanítalak
Ha minden percben féltelek
Bár bőszen tiltakozol
Ha hanyagságod miatt
Rossz jegyet hozol
Ha válladat rántod
Kérdésre nem felelsz
Ha kizársz a világodból
S úgy tűnik, nem szeretsz

Mert tudom, csak néhány év
És megváltozik minden
Én is jártam ott
Ahol most te vagy, kincsem
Újra fontos leszek
A legjobb barátod
Míg eljön ez az idő
A partvonalon várok
Itt állok majd
Jól látható helyen
Megtalálsz bármikor
Megfoghatod kezem
Sírhatsz a vállamon
Ha úgy hozná az élet
Az anyukád vagyok
Míg élek szeretlek téged

Nagy Ferenc: Édesanyám Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból. . Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sír az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

FOHÁSZ ÉDESANYÁMÉRT
Varga ErzsébetHozzád száll fohászom,
minden este, reggel,
gyermek-imádságom,
Úr Jézus, fogadd el!

Tárd ki áldó kezed
édesanyám felett;
segíts nekem is, hogy
engedelmes legyek!

Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.