Szentmihályi Szabó Péter

Szentmihályi Szabó Péter

Köszönöm

Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét,

az éjszakai friss levegőt, a csendet,

köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában:

kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.

A füveket, madarakat,

a folyókat, tengereket,

testvér-embereket és testvér-könyveket,

a templomokat és menedékhelyeket.