Kovács Sándor - Elballag a tücsök

Kopogtat szeptember, augusztus véget ér,

Hűvösebb a hajnal, a tücsök sem zenél.

Miért is zenélne, muzsikált eleget,

Meleg nyári napon feledte a telet.

Nem törődött azzal, hogy mi lesz majd télen,

Nem szól majd a zene az üvöltő szélben.

Nem harsogja majd túl a kegyetlen szelet,

Nem győzheti le majd a csikorgó telet.

A kegyetlen télben mit lehet majd tenni?

Üres az éléstár, nem lesz majd mit enni.

Amikor muzsikált nem gondolt a télre,

Csikorgó hidegre, a kegyetlen szélre.

Miért gondolt volna mikor a Nap perzselt?

De ennek most vége, mert a nyár már elment.

Elballag a tücsök, nem szól muzsikája,

Elbújik a téltől rejtett odújába.

Aranyosi Ervin: A nyár emlékei

Találtam egy szép levelet,

sőt sokat találtam!
A fák biztos nekem küldték,
gyűjtőjükké váltam.
Nyáron ezek a levelek
láttak annyi szépet,
színeiket szeretettel,
s jóval töltötték meg.
Szétszóródtak lent a földön,
hátha megtalálom,
benne ott él minden emlék,
valóra vált álom.
berakom egy szép, nagy könyvbe,
lepréselem őket,
hiszen télen az értékük
nagyon nagyra nőhet.
Emlékeztetnek a nyárra,
a ragyogó Napra,
a sok vidám, szép emlékű,
kedves pillanatra!

Berzsán Eszti Búcsúcsók 

Utolsó ez mindenből. Aranyból és melegből, tüzes, nyári szenvedélyből, titkos, éji érintésből, lopott, vágyó pillantásból. Utolsó kacér napsugárból, forró, déli flörtből, utolsó duzzadó, roppanó szőlőfürtből. Ha kitekintesz ablakodon, s hagyod, hogy megtörténjen, megkapod a nyártól mindazt, mit adhat még néked, szájon csókol búcsúzóul, mámorítón, édesen, amit nem feledsz majd fagyos, zord télen sem...