Az élet alkonyán

 

Magyar Ottó: Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,

A hátad meggörbül az élet súlya alatt.

Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,

Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,

Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg

Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,

Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,

Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,

Mikor a holnaptól rettegve kell félni,

Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,

És megkeseredik a szádban a falat,

Imádságodban sem tudsz semmit kérni,

Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egy szál magad maradsz,

Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,

A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,

Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,

Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,

Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,

Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,

Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,

Túl kemény fából faragták kereszted,

Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,

Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!

Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,

Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,

Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják.

Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat,

Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,

Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!

Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,

Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!

Te békédet is őrzik katona a vártán.

Teérted is felkél Isten áldott napja,

Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,

Nyújts segítő kezet a rászorulónak!

Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,

Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,

Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!

S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,

A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

Az öregségről

 

CSÓK ILONA - ÁRNYÉKBAN...

Mikor az árnyak egyre nőnek,

Nincs már értéke az időnek.

Egybefolyik nappal és éjjel,

Gondolat röpköd szerteszéjjel.

Kapkodsz utána félve, ijedten,

Jaj, mit akartam? Hova is tettem?

Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,

Holnapra pedig elfelejted.

.

Régi emlékek, szép gyermekkor,

Mintha ma lenne, mondtad sokszor.

Kedves arcok, akik szerettek,

De a nevüket már elfeledted.

Aztán ha egy név fel fel révül

A múltnak zúgó tengeréből,

Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod

A vonásokat már nem találod.

.

Utunk végén másképp kell élni.

Őszi avarban csendben lépni.

Amit nem találsz emlékedben,

Keresd ott belül a szívedben.

Halk, rég hallott melódiákat,

És átélhetsz apró csodákat.

Ne kapaszkodj a múltba váltig,

Csak érzéseid őrizd halálig.

.

Ha szeretni tudsz még, az a lényeg

Mikor az árnyak égig érnek

A szülőkről

Alig törődünk a szüleinkkel, de egy napon rájövünk, hogy az idő telik és ők nem lesznek fiatalabbak!

A szülők gyerekeik iránt érzett szeretete a legerősebb és a legigazabb, semmi nincs ehhez hasonló, még a halál sem szünteti meg ezt a szeretetet.

Sajnos néha későn értünk meg egyes dolgokat, sok esetben megbántjuk, megsértjük a szüleinket, évek múltán jövünk rá arra, hogy milyen igazságtalanok voltunk velük.

Ma elhoztunk nektek néhány olyan gondolatot, amely mindenkit meggyőz arról, hogy a szülői szeretet felbecsülhetetlen érték.

1. Ne sértsük meg a szüleinket, mert ők túl közel állnak hozzánk, a távolság köztünk és a szülők között annyira kicsi, hogy szinte lehetetlenség nem megsebezni őket.
2. A család az apa királysága, az anya univerzuma és a gyerekek paradicsoma.
3. Amikor a gyerekek különköltöznek a szülőktől és saját pénzükből élnek, akkor értik meg, hogy nem ők a legokosabbak és a szüleik nem a legbutábbak.
4. Amikor felnőtté válunk, akkor kezdjük értékelni igazán a szüleinktől kapott tanácsokat.
5. Szeressük a szüleinket, mert ők nem hagynak el bennünket, a nehéz helyzetekben sem.
6. Mindenkinek van két szárnya: az anya és az apa, ameddig a szüleink élnek, addig mi repülünk, de egy szárnnyal repülni nagyon nehéz… szárnyak nélkül pedig meg kell tanulni járni. Segítsen az Isten mindenkit, hogy minél tovább tudjon repülni, mind a két szárnyával, vigyázzunk a szüleinkre.
7. Ne neveljük a gyerekeinket, mert úgyis ránk fognak hasonlítani, jobban tesszük, ha először magunkat neveljük.

Az öregség 25 jele

1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. A reggelinél zizegő, recsegő hangokat hallasz, pedig nem is kukoricapelyhet eszel.
4. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogosítványodban.
5. Csak a második próbálkozásra tudsz kikelni a fotelból.
6. A „kimaradok éjszakára” számodra azt jelenti, hogy a kertben alszol.
7. A „boldog órák” szunyókálással telnek.
8. Nyaralni mész, de előbb fáradsz el, minthogy a pénzed elfogyna.
9. A gyerekednek olyat mondasz, amit az anyád mondott neked, és amit mindig utáltál.
10. A születésnapodtól nem azt várod, hogy a korodra emlékeztessen.
11. Amikor lezuhansz a járdaszegélyről, mielőtt felkelnél, megbizonyosodsz arról, hogy az út ott van-e.
12. A súlyemelésről alkotott elképzelésed a „felállás a székből”.
13. Jóval hosszabb idő alatt pihened ki magad, mint amennyi idő alatt elfáradtál.
14. Emlékezeted rövidül, panaszaid hosszabbodnak.
15. A noteszedben a legtöbb név úgy kezdődik, hogy „Dr”.
16. Csak ülsz a hintaszékben, de nem tudod beindítani.
17. A gyógyszerész a legújabb barátod.
18. Akkor nevezed magad szerencsésnek, ha megtalálod a kocsit a parkolóban.
19. Kétszer annyi ideig tart, hogy feleannyit láss.
20. Minden fáj, ami meg nem, az viszont nem működik.
21. Két órán át keresed a szemüvegedet, miközben a fejeden van.
22. Belemélyíted a fogaidat a húsba, és azok ott maradnak.
23. Már feladtad AZ összes rossz szokásodat, és még mindig semmi sem lett jobb.
24. Türelmesebb lettél, de ez tulajdonképpen csak fásultság.
25. Végre összeszeded a gondolataidat, de akkor meg a tested esik szét.
       forrás

   

Ahogy idősödöm

Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,
becsülni kell minden napot, mely adódik még nékem,
becsülni és megköszönni a magasságos égnek,
hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.

Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,
hogy része lehet életemnek a következő nap,
és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,
azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.

Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,
mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,
hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,
hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.

Kun Magdolna

Kéz a kézben örökre

Ők már kézen fogva készülnek az örök utazásra,
ahol földön hagyott lépteiknek nem lesz folytatása,
s ahol szíveiket nem fájdítják azok a megaláztatások,
melyek elvettek tőlük minden méltóságot.

Nekik már megadatott sok-sok nap, sok-sok évtized,
melyekben megőrizték egymás iránt hűségeiket,
amik majd társaikul szegődnek arra a hosszú útra is,
aminek fénybefutó vége egy jobb világba visz.

Ők már megmutatták milyen az-az összetartozás,
mellyel együtt tudtak élni egy emberöltőn át,
s amellyel együtt indulnak el a fényes túlsó partra,
ahol elhalkuló szívüket már Isten dobogtatja.

Kun Magdolna

AZ ÉLET VÉGÉRŐL

.

Maradj velem

Maradj velem akkor is, ha elér majd a végzet,
mikor már nem tudom a halál vagy az élet az
miért küzdenem kell, ha itt a végítélet.

Túl sokat nem kérek, csak őrködj felettem,
míg a veled töltött napjaimat magamba rejtem,
és a derűs, boldog percektől lesz annyi hitem,
hogy a legszebb földi csodát magammal vigyem.

Bármilyen erőtlennek tűnik is remegő kezem,
te csak szorítsd-szorítsd, míg el nem engedem.
A legutolsó kívánsággal tedd meg, amit kérek,
s én a legfényesebb csillagban élek tovább érted.

Kun Magdolna

Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet – pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

Az öregségről

Megöregedtem, de a szívem, az még mindig fiatal.
Legbelül sosem változik a korunk.
Tudd, hogy te magad vagy a legtökéletesebb kor!
Minden egyes évünk különleges és értékes, mert csak egyetlenegyszer élhetjük át. Ne bánkódj amiatt, hogy idősödsz, mert ez egy olyan kiváltság, ami nem mindenkinek adatik meg!

Richard Gere

Az öregségről

Én már nem ...

akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.

Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.

Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.

Én már nem ...

Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.

Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.

Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.

Én már nem ...

Én már nem várok, de nem is rohanok , egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.

Én már elengedtem a múltam...

Én még nem ...

Én még nem adom fel, szárnyalok . Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson .

Én még igen...

Én még élek, még akarok szeretni , én még sok boldog pillanatos akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !

Én már nem ....

Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog , én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.

Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki.

- Ismeretlen

AZ ÖREGSÉGRŐL

Ez a férfi 80 éves és minden reggel reggelit visz a feleségének. Kérdezték tőle: Miért van az Ön felesége öregek otthonában? Ő azt válaszolta: Mert Alzheimer kórban szenved. Ekkor azt kérdezték tőle: Az Ön felesége foglalkozna azzal, ha Ön egy reggel nem hozna reggelit neki? A férfi azt válaszolta: Ő nem emlékszik... Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg.
Meglepetten mondták neki: Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg Önt?
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: "Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy Ő kicsoda!"

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen… Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen… akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!”

 (Hankiss János)

AZ ÖREGSÉGRŐL

AZ ÖREGSÉGRŐL

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni?
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta, és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből (aki pont úgy néz ki, mint az anyám), de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.

Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz! Azokat pedig, akik csak érdekből, ideig-óráig voltak melletted, irigykednek, gyűlölködnek, felejtsd el örökre!

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az immunrendszert.