Elhatároztam hogy megtanulok nélküled élni.

Ahogy Tőled láttam, ahogy Tőled tanultam.

Elhatároztam hogy másképp, máshogy...

Hogy nem gondolok Rád.

Hogy megelégszem a jóval a megbízhatóval, a tűz, a szenvedély, a szerelem helyett.

Ahogy Tőled láttam, ahogy Tőled tanultam.

Elhatároztam, hogy nem fáj tovább.

Hogy nem gondolok Rád.

Hiszen eddig csak Kerestem a szépet, kerestem az álmokat, a vágyakat...

s Mindig ott ahol nem adták, ahol nem értékeltek, ahol ellöktek, ahol túl sok, vagy épp túl kevés voltam, de semmiképp nem voltam elég.

Elhatároztam.

Megbeszéltem a szivemmel. Meggyőztem az eszemmel.

De a szívem megcsalt. Becsapott. Elhagyott. Elárult.

Pont, mint Te.

Nem értett. Nem figyelt. Nem látott.

Pont, mint Te.

Kértem, könyörögtem, hogy ne érezzen.

Ne figyeljen.

Ne álmodozzon.

Ne szeressen.

Pont úgy, mint Te.

De bármit teszek.

A szívem nem enged. Erősebb.

Minden kicsit elhagyott, gyenge pillanatban, lesben áll.

Minden csendben.

Minden szép, vagy épp szomorú pillanatban...

újra dobban. Újra lobban. Újra ég.

Újra és azóta is érez.

Szeret. Téged.

Még mindig.

És ez döbbentett rá.

Ez, pont ez, ébresztett rá.

Ha Te meg tudtad tenni,

Az nem azt jelenti, hogy erősebb vagy. Hogy neked más. Hogy neked jobban fájt.

Nem.

Mert erőm Tőled van. A vérem belőled fakad. Az akaratom a Tiéd edzette.

Szerelmem Tiédben olvadt fel.

Nem.

Ez csak egyet jelent.

Hogy szíved szívem sose érezte úgy, mint én.... nem hitte, s Nem érezte, amit én.

Hát mondd az enyém vagy a Tiéd a valódi?

Az én valóságom vagy a Tied igazi?

Vagy a szerelem szerinted csak egy döntés?

Döntés, hogy szeretsz, vagy nem

Szeretsz?

Döntés, hogy kiírsz magadból valakit vagy sem?

Hát. Tudod. Nem az.

És ha ezt nem érted, ...

ha ezt meg tudtad tenni, sose szerettél igazán.

Igen. Lehet új életet kezdeni.

De azt, aki vagy. Aki voltál.

Azt megtagadni, több, mint más útra lépni...

Hát. Elhatározásom nem segített. Feladtam. Elengedtem.

Hagyom, hogy szívem abban a tempóban haljon bele, vagy engedjen el Téged, ami az övé, amit a szívem diktál.

Már nem akarok se kétségbeesetten hinni.

Se bizonyítani.

Se újrakezdeni.

Se felejteni.

Már nem teszek fogadalmakat.

Már hagyom, hogy megérkezz a legváratlanabb pillanatban és távozz mikor a legjobban szükség lenne Rád.

Tépd el, amit el akarsz tépni.

Engedem, hogy távozz belőlem.

Engedem, hogy maradj bennem.

Nem harcolok már se Érted.

Se ellened.

Mert a szívem erősebb a Tiednél.

Szerelmem igazibb, mint hitted.

Te nem hittél bennem, vagy magadban, vagy bennünk úgy, ahogy az én szívem a döntésed, a döntésem ellenére még mindig szerelemmel hisz.

Ennél több bizonyíték sose kellett volna .... hogy igaziak lehessünk.

Itt és Most. Te + Én. Mi. És nem egyszer. Hanem mindig.

Egyszer Szerelem

Katalin Natália

SZTYEPAN SCSIPACSOV:
TÉVEDSZ, HA AZT HISZED...

Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve.
Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...
Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.
Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is,
Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis.

Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el , mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni,
A szerelem dal, amelyet együtt kell megírni!

Lehettem volna

Lehettem volna az neked, ki szeretett, és sose bántott,
csak csöndben és halkan szenvedett, s nem szólt. És sohasem vádolt.
Lehettem volna mindened. S ha átléped a távolságot,
talán meglelted volna itt azt az áhított boldogságot.

Amit annyira keresünk, s messze van. Annyira távol,
de nem akartad, hát elmegyek. Talán majd megtalálom máshol.
Lehettem volna mindened. S hosszúra nyúló éjszakákon
úgy öleltelek volna át, hogy beleremegnél százszor.

Lehettem volna én neked akár egy földi mennyország most,
de nem kérted. És már nem maradt csak szétfoszlott szürke álom.
Lehettem volna hajnalod, mely felébresztene bús magányból,
de már nem leszek semmisem, csak fájdalomból szőtt fátyol.

Lehettem volna jelened! De a múlt magába zár most,
mint egy álmot, mely gyönyörű, de mégis semmivé vált most.
Most elbúcsúzom. Hát ég veled! Ne szidj! És sohase vádolj!
Csak egy voltam tán a sok közül, ki szeretett, s annyira fáj most.

S ha majd borongós éjszakán fáj majd a földi magányod,
nem ígérem, hogy itt leszek! Túlmegyek száz határon.
Találhatsz százat! Ezret is! De olyat nem találsz bárhol,
ki úgy szeret, ahogy én tudok, s elhagyott, pedig úgy imádott.

Írta: Meggyesi Éva

VOLT IDŐ

Volt idő, mikor még szerettelek.
Alig vártam, hogy megérintselek.
Volt idő, mikor úgy hiányoztál nekem,
mint az eső, a kiszáradt földeken.

  Volt idő, mikor bármerre néztem,

csak téged láttalak a fűben, a levélben,
mikor a harmat csepp lassan folyt le a levélről,
majd megőrültem a szerelemtől!

Úgy szerettem volna érezni az ajkad,
eltemetni minden bántó szavad,
de már a levelekről elszállt a harmat, s
a szívem is vele szállt, nem maradt.

A lelkemben a hangok hallgatnak.
A nap tüzében, a könnyeim csillognak.
Ha okosabb lennék, mint amilyen vagyok,
most elfelednélek, mert repülnek a napok.

Az élet csupán egy perc, egy rezdülés,
észre sem vesszük, és itt a vég.
A mi életünk csak volt: a szél elfújta.
a szerelmemet is felkapta, és magával sodorta.

A levelek zizegésében a hangod még hallom,
de az arcod vonásait, már nem látom.
Felnézek az égre, kék fátyolként lebeg,
elindulok: szép lassan lépkedek.

Hirth Éva

Őrangyal...

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.

Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz,
Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda...

Baranyi Ferenc                                           forrás

Vágyakozás 

 Megijeszt a sötétség, 

az, hogy már nem ölelsz. 

Fáj ez az üresség, 

mi a lelkemben pihen. 

A földön fekszem 

kínokkal, terhekkel, 

repülni már nem tudok, 

így nem mehetek el. 

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, 

nem tudok aludni, mert valami fáj! 

Téged kereslek, utánad vágyom, 

mert nem hiányzott így még senki a világon! 

Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál, 

és azok, akik Mi voltunk! 

Nem jön álom a szememre 

mert nem vagy mellettem 

de ha mellettem vagy boldog vagyok 

nem tudom elmondani azt, hogy 

mennyire szeretlek téged 

 Szép József

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy – és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma. 

Csak ölelj meg

Ami egy nő fejében és lelkében végbemegy, örök rejtély a férfi számára.
A nők állandóan terveznek, aggódnak, lelkesednek, számolnak, rágódnak, megbántódnak, kiengesztelik magukat, és naponta százszor harcolnak meg a maguk árnyékával.
Szükségük van arra, hogy odabújhassanak a párjukhoz, aki átöleli és megnyugtatja őket.
Nem, ezúttal nem a szexről van szó, függőleges állapotban is meg lehet ölelni egy nőt.
Sőt! Egyszerűen el kell neki mondani, hogy minden rendben van, és hogy mindig ott leszel neki, hadd érezze, hogy nincs egyedül.

Itt vagy velem.

Mellettem.
Érezlek.
Magam körül, a lényed, a jelenléted.
Figyelsz rám.
Vigyázol rám.
És én csak szívom magamba mindazt, Aki vagy...
Oly könnyedén, oly magától történik minden, olyan ismerős minden mozdulat, minden lélegzet, minden mosoly, minden érintésed ...
Lassan olvadok fel Benned, s még figyelem minden mozdulatod, de már csak a hiányod éget, ha nem vagy velem...
Nem tudom mikor, nem tudom hogyan történt, de lelkemhez értél.
Csendesen mellém ültél.
Halk szavaddal, Figyelő tekinteteddel, mindent elsöprő mosolyoddal..
csendesen mellém ültél.
Magadhoz húztál...
És szívembe életet költöztettél.

Itt vagyok.
Veled.
Mert érzem, mikor karod átölel, először a lelkem érinti meg...
Mert Érzem, ahogy szived szívem üteméhez kapcsolódik, mintha mindig így lett volna .. hosszú életek óta...
Mert érzem, ahogy tekinteted keresi az enyém...
Mert érzem, ahogy hozzám érsz, megnyugszom Benned...

Nem futok el, ha még néha kicsit félek is ... mert Veled, Neked elhiszem, hogy másképp is lehet.
Elhiszem hogy fogod a kezem s nem engeded el.
Elhiszem, hogy engem látsz, és így kellek.
Elhiszem, hogy minden csókod ígéret, hogy itt maradsz velem.
Elhiszem, hogy így lesz, Neked elhiszem hogy igazi vagy.
Elhiszem, hogy szerelmem elég Neked.

már nem építek falakat. Nem védem magam, mert Törött szívem minden apró repedése végül így, Veled értelmet nyert, hiszen csak az utat mutatta Hozzád....
Veled itt és most és már nemcsak egyszer .. élni és megélni....
maradni. Bízni. Hinni szeretnék.

Katalin Natália
Egyszer Szerelem ha Igaz

SZERETLEK

Nagy Katalin: Szeretlek.....

Amikor lehunyod két barna szemed,
Amikor párnádra hajtod fejed,
Amikor gondod a holnapra hagyod,
Amikor álmodsz - én veled vagyok.

Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
Amikor érzed ? a szavak is ölnek,
Amikor a sötét elnyelne Téged,
Amikor fény kell, én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,
Amikor örök vendég a bánat,
Amikor felhők ülnek a szemedre,
Amikor sírsz, mosolyogj szemembe.

Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon!
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson!
Amikor eljön a bánat érted,
Amikor élni én hívlak Téged.

Amikor szívedben felsírnak a vágyak,
Amikor kérsz, és nem jön rá válasz,
Amikor tőlem a szívemet kéred,
Akkor tudd, én igazán szeretlek Téged.

B.Huszta Irén - Szeretlek

B.Huszta Irén - Szeretlek

Szeretlek magadért
ölelő szívedért
kimondott és csendben maradt szavakért
szeretlek magamért
boldogság-percekért
lélek mélyén eredő szerelemért

szeretlek Istenért
hálatelt imákért
könnyekért és reményt adó kegyéért

szeretlek mindenért
ami vagy s lehetnél
szívvirágos nyárban nyíló tavaszért.

http://verssorok-daphne.blogspot.com/

Fodor Emese - Mámorító csönd

Fodor Emese - Mámorító csönd

Mámorító a csönd,
S ölelő karod, tekinteted figyel.
Vigyázza álmom,
S lelkem megpihen.

Mikor virrad,
Pillantásod halk szavak,
S suttogó, simogató csendjét
Megtörvén én súgom halkan:
SZERETLEK

Légy boldog

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk
Feledni kell, hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni, szeretni és sírni
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk
egyetlen egyszer.

Szeretlek Kedvesem

Nagyon szeretlek Kedvesem,

olyan jó, hogy Te vagy Nekem.

Ha te nem szeretnél engem,

nem tudom mi lenne velem.

A mi szerelmünk végtelen,

mert nem válunk el sohasem.

Tudom, mindig fogsz szeretni,

és soha nem fogsz elhagyni.

Szeretem a szemed színét,

éppúgy, mint a csókod ízét.

Te vagy nekem a mindenem,

az én egyetlen szerelmem.

Te vagy a holdfény az égen,

amely világít az éjben.

Ha te nem lennél énnekem,

sivár lenne az életem.

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

„Balsorsban látszik meg, ki az igazi barát; a jólét ugyanis teli van barátokkal.”

(Euripidész)

Juhász Gyula: Első szerelem....

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

Szeretlek...

Te vagy az egyetlen a földön, akiért mindent megteszek, veled életemet töltöm, nem csak a múló perceket. Nem ígérek kincset, csillagot, csak egy hű szívet adhatok. Érzem másé nem lehetsz, én is csak a tied, ha örökké szeretsz. Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon, itt vagy velem, s kezedet foghatom, ezer veszély, szakadék mélye vár, le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már. (Goethe)

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz Istenben annyira, hogy tudd, pontosan
ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a
végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből
erednek. Használd az adottságokat, amelyeket
kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra. Légy elégedett
abban a tudatban, hogy Isten gyermeke
vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, de
adja meg a lelkednek a dal, a tánc, a hála és
a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.

(Szent Teréz imája)

Az érzés a fontos...

Sokan gyorsan és gyakran kimondják: szeretlek,
mások ritkán megfontoltan...
melyik a jobb, melyik a hihetőbb, az igazabb, azt kérdezed...
az amelyet előbb éreznek, mint ahogy kimondanak,
az ami átüt: időn, teren, csenden...
a szó, csupán a gondolat szülöttje, gyakran elfed, takar,
belep, olyan, mint ruha az emberen.
A érzés a fontos, az ember, a szó csak köpönyeg...