"Istennek köszönjük, hogy a miénk volt
és az is maradt,
mert aki szeretettel szívünkben tovább él,
nem halt meg, csak távol van."
Szent Ágoston
Temetés után
Tavasz van, a csirák kibújnak,
s TE engeded URAM, hogy lássam.
Ne hagyj helyet bennem a búnak,
vigasztalj a feltámadással!
Ha valaki a jóságnak és szeretetnek egy morzsáját,
az igazságnak és fénynek csak egy sugarát
hozta e világra, már nem élt hiába:
életének megvolt az értelme.
/Delp, P. Alfréd/
Füle Lajos:
MEGFOSZTVA
Elment, elment a drága párom.
Nem lázadok, és nem panaszkodom,
Mert Isten hívta őt haza.
Legyen meg az akarata.
Most úgy kell enni, jönni, menni,
Mintha nem történt volna semmi.
Pedig hatalmas próba van
Lelkemben: itt vagyok magam.
Uram, tudom: ott van veled,
Bocsásd meg könnyeimet,
S bocsásd meg, ha mondogatom,
Hogy hiányzik nagyon, nagyon.
Te már sokat tudsz fenn, sokat,
Ismersz olyan mély titkokat,
Miket nem tár fel az Ige,
Ha sejt is az ember szíve.
Mintha most is velem lennél,
Pedig tudom: messze mentél,
S rád ott tenger csoda vár.
Nem jössz vissza soha már.
"Csak az élet az, mi hamar elszalad,
amit szeretve tettünk benne, az megmarad !"
Brian Tracy
Hadd menjek, Istenem, mindig feléd (háromszólamú)
422. dícséret
Szöveg: Sarah F. Adams (1841), Fordító: Áprily Lajos (1887–1967)
Dallam: Lowell Mason, 1856; OSVÁTH Viktor, 1968
1. Hadd menjek, Istenem,
Mindig feléd,
Fájdalmak útjain
Mindig feléd.
Ó, sok keresztje van,
De ez az én utam,
Mert hozzád visz, Uram,
Mindig feléd.
2. Ha este száll reám,
S csöndes helyen
Álomra hajtanám
Fáradt fejem:
Nem lesz hol nyughatom,
Kő lesz a vánkosom,
De álomszárnyakon
Szállok feléd.
3. Szívemtől trónodig
Mily szent csoda!
Mennyei grádicsok
Fényes sora.
A szent angyalsereg
Mind nékem integet;
Ó, Uram, hadd menjek
Én is feléd!
4. Álomlátás után
Hajnal, ha kél,
Kínos kővánkosom
Megáldom én.
Templommá szentelem,
Hogy fájdalmas szívem
Uram, hozzád vigyem,
Mindig feléd!
5. Csillagvilágokat
Elhagyva már,
Elfáradt lelkem is
Hazatalál.
Hozzád, ha eljutok,
Lábadhoz roskadok:
Ottan megnyughatok
Örökre én.
Füle Lajos: Menedékem
Múló időm, URAM, TEREMTŐM,
csak forgács az időtelenből,
a véges út, a földi pálya
a teremtés szakadt szilánkja.
Hogy is lehet, hogy e szilánkot
jelenléteddel így megáldod,
s a halandó emberi lelket
hatalmaddal újjáteremted?
Köszönöm, hogy hinni, remélni
én is idejöhettem élni,
s földi időm ha itt letelne,
kaput nyitsz az időtelenbe.
Mert a múlás csalóka látszat,
mert hatalma nincs a halálnak
azon, akit KRISZTUSA éltet.
Menedékem – az örökélet.
Senki sem hal meg
Senki sem hal meg teljesen,
amíg szívedben él,
amíg csak egyetlen sóhajtás
lelkedben mélyen ég.
Ha zord időkben magad vagy
és senki sincs veled,
én ott leszek lelked legmélyén!
A szívedben keress.
Nem látsz majd. Csak megbújok csendben,
de ott leszek neked,
minden álmodban, ébredésben
melletted leszek.
S ha nem bírod majd nélkülem
csak hívj, és ott leszek,
ott ülök majd az ágyad szélén,
s fogom a kezed.
Meggyesi Éva
Orbán László:
A FECSKÉK ELKÖLTÖZTEK
Mély csend lett a házunk körül,
A fecskék elmentek.
Tavasztól az eresz alatt
Oly sokat csevegtek.
Ki-be röpködtek szüntelen
Picike fészkükbe.
Szép vidám dalt zengedeztek
Minden áldott este.
Figyelgettem, hogy házunktól,
bármily messze szálltak,
A családi kis fészkükre
Mindig rátaláltak.
De most nem jönnek már vissza,
Hiába is várom.
Elrepültek messze délre,
Hol a tél csak álom.
Lehangoló ez az érzés?
Van okom reményre!
Hisz tavasszal visszatérnek
Elhagyott fészkükre.
Istenem! - milyen az élet,
Fecskék elköltöznek.
Ősz hajam engem is sürget,
Hogy már készülődjek.
S ha menni kell - a fecskékkel
Én is útra kelek.
De ide már - velük együtt -
Vissza sosem térek.
Ide nem jöhetek vissza;
Nem ez lesz lakhelyem.
Krisztus nagy szeretetéből
Helyet készít nekem.
2010. szeptember 14.
.
"Földi életünk rövidre szabott.
Élvezzük, rendületlen hittel és ki nem fogyó hálával."
Ernest Hemingway
.gif)
