Karácsonyi versek

Iványi Tiborné Sinka Magdolna 

Bár lehetnék…

Bár lehetnék fényes csillag

betlehemi égen.

Mindenkinek mutatnám

az utat a sötétben.

Bár lehetnék kicsi jászol,

puha szalmafekhely.

Átölelném az Úr Jézust

mind a két kezemmel.

Bár lehetnék, bár lehetnék

tiszta szívű gyermek.

Kérlek téged, drága Jézus,

bennem is szüless meg!

Siklós József

Legszebb ünnep

Legszebb ünnep a karácsony,

minden évben várva-várom.

Gyertyák fénye mind ragyog…

sok ajándékot kapok.

Hálás szívvel köszönöm,

de a legnagyobb örömöm,

hogy Jézus megszületett,

minden gyermeket szeret,

s Ő ad örök életet!

Siklós József

Kicsi Gyermek

Kicsi Gyermek, nagy öröm,

az Úr Jézust köszönöm.

Közénk földre született,

Ő ad örök életet.

Csillag fénye rám ragyog.

hálás és boldog vagyok.

Nem csak most, az ünnepen,

Vele járok szüntelen.

 

Siklós József

Betlehemi fényes csillag

Betlehemi fényes csillag

gyúlj ki már az égen,

árassz békét, szeretetet,

mint valaha régen.

Vágyakozunk életvízért

Betlehembe menni

a Megváltó bölcsőjénél

tisztességet tenni.

Hirdess nekünk örömhimnuszt,

Isteni kegyelmet,

lángolj fel ma minden szívben,

fényes égi jelnek.

Így lehessen nagyon boldog

a mi karácsonyunk,

Jó Istenünk, Krisztus által

ezért imádkozunk. 

Siklós József: Betlehemi éjszakán

Betlehemi éjszakán

szétnyílt az ég függönye,

felcsendült az angyalok

csodás hangú éneke:

Nagy örömet hirdetünk,

szabadító született.

Örüljetek felnőttek,

ujjongjatok gyerekek!

Siklós József: Boldog vagyok

Karácsony ünnepén

olyan boldog vagyok!

Van sok szép ajándék,

karácsonyfa ragyog.

A legszebb ajándék:

Jézus megszületett!

Vele jött el közénk

az igaz szeretet!

Gerzsenyi László: KARÁCSONYI ÉNEKSZÓ

Mikor Jézus született,

Angyalok így énekeltek:

„Az Istennek dicsőség,

Embereknek békesség!“

Folytassuk az éneket,

Hogy mindenki hallja meg! 

Csopják Attila KÍVÁNSÁG

Azt kívánom: minden nap

Karácsony legyen,

Azt kívánom: Minden szív

Legyen Betlehem!

Azt kívánom: égi hang

hassa lelkemet át,

Zengjek néked, Jézusom

Hálát s hozsannát! 

Páth Géza: KARÁCSONYI VÁGYAK

Csillog az égnek sok pici lángja,

Sok pici gyertya csillog a fán.

Sok pici gyermek sok pici vágya

Teljesedik be épp ma talán!

Sok-sok ezer szív várta, remélte;

Várta, remélte sok-sok igaz:

És ímé eljött népe Reménye

Bűneiből megváltani azt.

Jászola mellett sok-sok ajándék;

Sok-sok ajándék, s mégsem elég!

Mert a szívemre hű szíve vár még,

Több neki ez, mint bármi egyéb! 

Somogyi Imre: KARÁCSONYI AJÁNDÉK

Itt van újra, itt van újra

Szent karácsony ünnepe,

Vígan zendül szívünk húrja,

Mert örömmel van tele.

Otthonunkban, imaházban

Szép fenyőfa díszeleg,

Gyerünk alá szép sorjában

Szófogadó gyermekek!

Elmondjuk a versikénket,

Hangos szóval, kedvesen,

És kinyújtjuk kezeinket

Úgy mint máskor, rendesen...

Megkapjuk az ajándékékot

A szeretet fájáról, Cukrot, diót,

csokoládét Díszes fenyő ágáról.

Ámde fiúk és leányok,

Az Úr Jézus mit kapott,

Hogy lehetne Ő is boldog,

Aki oly sok jót adott!?

Vigyük neki szívünket,

Adjuk oda teljesen,

Hogy örömmel áldjon bennünket

Odafönn a mennyekben!... 

 

ARANYOSI ERVIN - MI LENNE, HA A KARÁCSONY…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?

Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?

Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?

Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

.

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,

szeretettel beragyognánk az egész világot?

Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,

ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?

Szeretetben és békében kezdenénk új évet?

Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?

Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

.

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,

s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?

Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,

s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

Betlehemi csillag

 

Berzsán Eszti: Betlehemi csillag

Ragyogd be az éjszakát,

Melegítsd szívünket,

Hozd a rég várt csodát,

Erősítsd hitünket!

Te akkor, egyszer, nagyon régen

Mutattad az utat ott,

A tiszta, betlehemi égen

Annak, ki a gyermek után kutatott.

Ki követ Téged,

A fényt, az éjszakában,

Biztos, hogy el nem téved,

E világ zűrzavarában.

Ragyogd be az éjszakát,

Legyen áldott a szenteste,

Hozd a rég várt csodát,

A szomjas, fáradt szívekbe.

A KARÁCSONYFA LEGENDÁJA

 

A KARÁCSONYFA LEGENDÁJA

Az első fenyőfa, amelyet cukorkákkal, süteményekkel, papírdíszekkel díszítettek a XV. századi német földről ismeretes. A legenda szerint Luther Márton a téli erdőben sétált és gyönyörködött a csodaszép fenyőkben, annyira megragadta a nagy vallástudóst a látvány, hogy hazatérve el akarta mesélni, amit látott. Aztán gondolt egyet, inkább bevitt a szobába egy fenyőfát, csillogó gyertyákkal díszítette fel és írt egy verset is:

”Mennyből jövök most hozzátok,

jó hírt mondok, jer, halljátok,

mert nagy örömöt hirdetek,

méltán ujjong ma szívetek.

A megtartó ma született,

ég-föld örül ma veletek.

Egy ártatlan kis csecsemő,

egész világ üdve lesz ő.”

Így vált a karácsonyfa az év legszebb keresztény ünnepének jelképévé, Jézus születésnapjának, a szeretet, a család ünnepének díszévé. Régebben a fenyőfát mézeskalács figurákkal, piros almával, ezüst, aranypapírba csomagolt dióval díszítették.

Ma már ezernyi dísz, szaloncukor ékesíti a XXI. század ”karácsonyi fáját”, változnak az ünnepi szokások, de a karácsonyfa jelzi és élteti az ünnepet.

 

Mit szeretnék karácsonyra?

Visszakapni az ünnepet magát...

Újraélni a fénylő csodát...

Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát...

Beszívni erdő-üzente illatát...

Érezni a szeretettől meleg szobát..

Tudni odakint december havát...

Hallani a csengettyű hangját...

Édesanyám kedves hívószavát...

Állni megilletődötten, némán...

Mint gyermekkorok karácsonyán...

Hinni ajándékhozó Jézuskát..

És sírni, kisírni évek bánatát...

Lénárd Ágnes

Karácsonyra várva

 

Aranyosi Ervin: Karácsonyra várva

Ugye, várod a karácsonyt, mint a többi ember?
Elképzeled, hogy töltöd meg szívvel, szeretettel?
Rohansz tehát vásárolni – szeretet jeléül?
Befekteted érzéseid, talán majd meg térül?

Pénzt adsz minden ajándékért – megdolgozol érte –
hadd kapja meg a szeretted, ha vágyta, remélte!
A karácsony ettől válik szeretet ünneppé?
Nem gondoltál arra még, hogy hogy tehetnéd szebbé?

Mondjuk adnál kis figyelmet, érző kedvességet,
hadd örüljön: – veled lehet, beszélgethet véled.
Közös program, közös játék, mind javára válna,
a békesség szép madara vállatokra szállna.

Nem gyűjtene kacatokat, mi szemétté válik,
melegségre nem kellene várakozni nyárig.
Az emberség térne vissza az ünnepnapokba,
s nem torkolna a hétköznap szörnyű viharokba.

Az ünnepet megtölthetnéd fénylő szeretettel?
Egész évben erre vágyik minden érző ember.
Azt nem értem valójában, mért kell erre várni,
miért nem tud minden napunk karácsonnyá válni?

A borzasztó rohanásban nincsen időd élni,
ami lenne, azt munkával pénzre kell cserélni!
Szomorúság a szívedben, mert gyötör az élet,
nem álmaid, valaki más rút életét éled.

Összespórolt forintokon veszel ajándékot,
addigra már belefáradsz, unod a játékot.
A tömegben tolakodva utálsz minden embert,
s azt is, aki karácsonnyal az idén is megvert!

Mire eljön a karácsony, nincs is kedved élni,
fáradtságod képtelen vagy örömre cserélni,
nem marad hely ölelésnek, boldog, közös percnek,
az ünnepek a vásárlás árnyékában telnek.

Ugye, várod a karácsonyt, s megpihennél végre!?
Gondjaidtól szabadulnál, s kitennéd a jégre?
Inkább meleget csinálnál otthonban, a lakásban,
nem maradna a szeretet folyton takarásban.

Hozzuk vissza a karácsonyt a mindennapokba,
szeretetet, kedvességet gyúrva csomagokba.
Egy-egy mosoly, pár ölelés, biztos beleférne,
felvidító kedves, jó szó, biztos többet érne.

Legyen minden nap karácsony, telve szeretettel!
Ugyan mire, mire másra, vágyhatna az ember?
Akarjunk hát közös élményt, szép emléket adni,
próbáljunk meg “boldogulni”, embernek maradni!

Régi karácsony

 

Kökény Éva: Régi karácsony

Ma is hallom a harangzúgást, s látom a betlehemi kisdedet -

csak behunyom a szememet, s újra látom szüleimet,

és a négy boldog gyereket.

Ó, hogy vártuk csengő szavát, angyalhajas karácsonyfát,

Kisjézuska ajándékát: aranydiót, piros almát,

alvós babát, meleg csizmát!

Ha behunyom a szememet: újra látom a misére

fázón igyekvő híveket, testvéreim és szüleim

melengették kezemet.

De szép is volt! Ma már emlék: lámpák fénye, éji árnyak,

rágondolni ma is oly jó: ahogy éjjel csizmánk alatt

ropogott a frissen hullt hó.

Ma is hív még a harangszó, kis jászolban gyermek Jézus,

gyertya lángja, szeretet. Csak azóta elárvultam,

unokák fogják a kezemet.

Szép fenyőfa, várakozás…A karácsony manapság is

éppen olyan tündérálom, tágra nyíló gyermekszemek,

aranyszálak angyalszárnyon.

A fehér hó talpam alatt ma is ugyanúgy ropog.

A gyermekeim szeméből szüleim arca mosolyog.

Éjek! Fények! Emlékek!

….vigyáznak rám fentről a csillagok.

Orbán Mária
KARÁCSONY

Fehéren szitál a hó,
Minden csupa ragyogó.
Ámulnak a gyerekek,
Hogy minden míly csodás lett.

Sül a bejgli, a kalács,
Szorgos munka vár reád. 
És ha kész vagy mindennel,
Szíved, lelked énekel.

Karácsonyi áhítat,
Tölti be otthonunkat.
Fenyő ontja illatát,
Ajándék vár te reád.

Fenyő ágán gyertya ég,
Ontja szívek melegét.
Világítva szerte-szét,
béke árad most feléd.


Karácsonyi csillagok,
Fényesen ragyogjatok.
Hozz békét mindenkinek,
Legyen ÁLDOTT az ünnep.

FÖLDRE JÖTTÉL

Elhagyva mindent, fényt, hazát,

Elhagytad Isten országát.

Hogy szegényen földre jöjjél,

Embereknek szegénnyé lettél.

Hogy érthesse kicsi és nagy,

Hogy az Isten országa nagy.

Helyet készítettél benne,

Veled legyünk mindörökre.

Nem születtél palotába,

Hanem szerény istállóba.

Mi értünk elhagytál mindent,

Hogy Te veled legyünk ott fent.

Megmutattad milyen nagy kincs,

Ki hozzád fordul, benned hisz,

Ki benned remél szüntelen,

Veled lesz egykor odafent.

Orbán Mária

Ünnep

Felcsendül az ének,
Lelkedben kigyúlnak a fények,
Csilingel az ünnep,
Kopogtatja szíved.

Kellemes melegség árad,
Szeretet lengi be a házad.
Pár nap, hogy ajándékként,
Csomagokba zárjad.

Apró fények a csillagokkal
Örömtáncot járnak,
Gondolataid a csodákra várnak,
S közben fűszeres illatok szállnak.

Megszólal a harang,
Szólít ezer dallam,
Karácsonykor zenél,
Azt súgja, hogy halljad.

Biró Márta

Kóródi Ágnes
Kopott Karácsony

Legyen igaz hited
Mikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább,
nézz fel egy csillagra, és mondj el egy imát.
Nehéz idők járnak, közönyös az élet,
kik közel álltak hozzád, feléd sem néznek.
Hajszolod a vagyont, túl nagy annak ára,
nem jut elég időd szerető családra.
Kigyúlnak a fények, közeleg az ünnep,
arcodról a redők tova el nem tűnnek.
Megfáradtan nézed, mire van még szükség,
karácsonyfa alja ajándékkal teljék.
Elveszett a lelke eme szép ünnepnek,
megkopott a hite már a sok embernek.
Mikor már úgy érzed, hogy nem bírod tovább,
kulcsold össze két kezed, mondj el egy imát.
Tedd le a válladról azt a súlyos jármot,
vesd le magadról az elnyűtt, rossz kabátot.
Öltöztesd fel lelked tiszta, fehér gyolcsba,
vigyél igaz hitet kicsiny családodba.

Richard Savoie

A szeretet ünnepén

Díszes fenyőfa érzi küldetését,
várja az órát, Jézus születését.
Arcokon boldogság, szívekben öröm,
a földön szeretethullám tündököl.

Meleg szobában sült kalács illata,
odakint a kíváncsiskodók hada.
Lesik a csillagot, mely utat mutatna,
eljövetele a béke sugallata.

Erdei tisztáson összegyűlt a vadnép,
figyelik az eget, hírnök érkezését.
Hófödte csúcsokon az ezüst hold fényét,
érzik az este különlegességét.

Elcsendesül a nagyvilág zaja,
hozzád száll, Uram, milliók dala.
Dicsőséged zengik jöttödre várva,
égi jel vagy, életük csodája.

Aranyló fénysugár kíséri utadat,
magasztalva dicsér az angyalok kara.
Mint Megváltó, érkeztél közénk a földre,
szeretet és hit az új világ jövője.   
         
Kristófné Vidók Margit

Fénylő igézet

Hófehér paplanon csillagok fénye,
holdsugár ezüstje kúszik az égre,
lágy zene kísér tündöklő pihéket,
aranylant húrjain reményt ígérnek.

Házakon csüngő, szikrázó jégcsapok,
kémények füstje lassú - még andalog,
ünnepi díszben hegytető tetszeleg,
angyal száll fölé, lépése nesztelen.

Fenyőfák csúcsán pelyhekből glória,
égből zeng a varázsos szimfónia,
halkan lép karácsony a bársony éjbe,
ragyogást csenve földi sötétségbe.

Kristófné Vidók Margit                                         forrás

Orbán Mária 
BETLEHEMI KARÁCSONY 

Jászolban fekszik az égi gyermek, 
Világ Megváltója megszületett. 
Elringatja édesanyja, 
Kisgyermekét féltőn óvja. 

Jöttek pásztor emberek, 
Köszöntöttek Tégedet. 
És a három királyok, 
Ajándékuk roskadoz. 

 Megszülettél, földre jöttél, 
 Isten gyermek értem jöttél. 
 Világ Megváltója lettél, 
 Üdvösségünk így lehettél.

Tisztán, önzetlen

Öleljük meg egymást, és legyünk boldogok,
amiért együtt ünnepelhetjük ezt a szép napot,
s közben gondoljunk vissza mind-mind azokra,
kiknek ezen, boldogságból nem jut már soha.

Ma fogjuk meg a kezünket, és tartsuk szorosan,
úgy mint kiknek összeforrott bilincsláncuk van,
amelyek el nem téphetőek, ki nem nyithatóak,
mert hűségből font láncszemei hozzákapcsolódnak.

Ma szívünkkel szeressünk, tisztán, önzetlen,
hogy ez az Istenáldott drága érzés jelen lehessen
akkor is, ha kihunynak majd a karácsonyi lángok,
s akkor is, ha boldogságunk hamuvá parázslott.

Kun Magdolna

Adjunk hálát Istennek

Adjunk hálát Istennek, hogy együtt lehetünk
azokkal kik fontosak, kiket nagyon szeretünk,
akik megölelnek akkor, mikor szükségünk van arra,
hogy érezzük, nem vagyunk magunkra utalva.

Adjunk hálát Istennek, hogy még miénk lehetnek
azok a karácsonyi mesék, mikben csodák születnek,
s amelyek visszahozzák múltunknak azon éveit,
amikben felleltük egykor az élet szépségit.

Minden újabb Karácsonyért legyünk hálásak,
mert olyan sokan vannak, kik már nem álmodhatnak
boldog jövőt azokkal, kik egykor hozzátartoztak
azon ünnepekhez, miket most fájva siratnak.

Kun Magdolna

"Gyermekkorom óta a Karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A Karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól."

Szabó T. Anna

Ne feledjünk el szeretni

Karácsonykor a szeretetláng egekig lobog,
és érzéssel telt szívünk is egyformán dobog,
de ha elmúlnak az ünnepek hová is lesznek
azok a puhán ölelő, bársonyos kezek.

Hová lesz belőlünk a tiszta szeretet,
ami karácsonyi napjainkon kiteljesedett,
és elhitette velünk, hogy minden ember lelke
Istentől kapott jósággal van telve

Kun Magdolna  /részlet/

Szívek muzsikája

Karácsonykor visszamegyek
abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt
az otthon kis szobája.
S ahol sosem volt gazdagság,
és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig
gazdagon szerettünk.

Hisz nálunk a szeretet
kincsként ragyogott
akkor is, ha a karácsonyág
nem roskadozott.
Mert csak néhány piros alma lógott
szépen sorban rajta,
s az a pár csillagszóró,
mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.

Odamegyek vissza,
ahol mindenki jól tudta,
a Karácsony ünnepe
egy különleges csoda,
mert ilyenkor a szívek érző muzsikája,
egy dallamot játszik, itt a földi síkon,
és fenn a mennyországba.

Az ESTI IMÁM...

De jó volna, csak egyszer, még egyszer ölelni őket.
Kik a mennyben élnek már, igazi jótevőket,
mert a fa mellett, ha lehunyt szemmel várok,
boldogan, picit könnyezve gondolok rátok,
és nektek, ott a mennyországban,
Boldog, áldott karácsonyt kívánok!"

Bedő Gábor

Karácsony...

Decemberben megváltozik az élet,

Mindenütt csillogás, ragyogás, fények.

Az emberek az ünnepre készülnek,

A fa alá ajándékok gyűlnek.

Decemberben megváltozik a világ,

Néha eltompul a fény, a ragyogás.

Elnyomja az a sok dühös pillantás,

Amit kivált a tolongó vásárlás.

Decemberben megváltozunk mi magunk,

Csak az ajándék körül forog agyunk.

Ez a fontos, másra nem gondolunk,

Vajon így milyen irányba haladunk?

A Karácsony azt jelenti: SZERETET!

A legszebb ajándék tőlem, neked!

S, ha viszonzásul vissza ezt kapom,

Hidd el, csodás lesz a KARÁCSONYOM!

Radnay Gáborné

Wass Albert:
Karácsonyi versek II.

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!

Tagadjátok…? Restellitek…?
Elfordulnak fejeitek…?
Megvakultak szemeitek…?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek…?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek…?

Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

Ha eljön a Karácsony

Ha eljön a Karácsony, és a család együtt lesz,
adj hálát Istennek, hogy ez megtörténhetett,
mert oly sokan vannak, kik bármily fájón néznek,
már nem lelik meg azokat, kik szíveikben éltek.

Becsülj hát minden napot, s minden ünnepet,
amit hőn szeretett családod létében tölthetsz,
hiszen nincsen nagyobb boldogság azokkal lenni,
kik filmként pergő perceidnek legszebb ékei.

Ne arra gondolj, mit lelhetsz a fenyőfa alatt,
hisz a legcsekélyebb ajándék is a szívekből fakad,
azokból a szívekből, melyeknek minden rezdülése,
a te törékeny életednek hiányzó egésze.

Kun Magdolna

Karácsonyi ima

Karácsony reggelén az a kívánságom,
Ne legyen szomorú senki a világon.
Angyalok éneke zengjen a fülekben.
Szeretet melege emberi szívekben.

Sehol a földön ne szóljanak fegyverek,
Éljenek békében együtt az emberek.
Légyen az asztalon mindenhol eledel,
Gyermek ne ébredjen soha könnyes szemmel.

Váljon valósággá mindenkinek álma,
Öröm és boldogság szálljon minden házra.
Amit felsoroltam ebben az imámban,
Legyen igaz mind hát, amit én kívántam

(Linn Márton: Karácsonyi ima!)

Karácsonyi szép üzenet

Karácsonyi szép üzenet

Karácsonyi napforduló fényt hoz életünkre.
Vajon ezt a fényt tükrözi a mi lelkünk tükre?
Gyertyát gyújtunk, énekelünk, “kisdedhez” beszélünk,
ám életünk akkor lesz szebb, ha majd szebben élünk.
Nem csak a fenyőfánk csillog, nem csak a dísz fénylik,
az emberek napjaikat fénylő szívvel élik.
Ám a jobb lét nem gazdagság, nem csillogás, ékszer,
Jézus utat is mutatott – példával – elégszer.
A szeretet útját járva, hiszem, jobb a létünk,
ha a szeretetünk terjed, már jobb útra léptünk.
De míg itt a pénz az isten, sosem lesz karácsony!
Ha a jó szándék hiányzik: – A szív jobbra váltson!
Öltöztesd fel a lelkedet szívvel-szeretettel,
legyen boldog, s egészséges végre minden ember!
Mosoly adja csillogását, az ünnepünk fényét,
öleljük át képzeletben a világ minden lényét!
S öleljük át két karunkkal, akiket elérünk!
Adjunk hálát teremtőnknek, hogy vagyunk, hogy élünk!

(Aranyosi Ervin)

MÜLLER PÉTER: HOGYAN GONDOLJ KARÁCSONYKOR AZOKRA, AKIK MÁR NEM LEHETNEK VELED?

Azt kérded, hogyan gondolj karácsonykor azokra, akik már nem lehetnek közöttünk, mert meghaltak? Müller Péter karácsonyi levele.

“Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült “racionális” kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. „Halhatatlan szerelem” – erről szól a könyvem, és erről szól az élet is. Hogy az igazi szeretet nem múlik el soha!

Az arcunk megváltozik, a világunk megváltozik, csak a szeretet nem, mert az örök. Gondolj a Hellinger-terápia ma már tudományosan elfogadott módszerére. Azon alapszik, hogy a szeretet finom, de eltéphetetlen szálaival össze vagyunk kötve. És ez karácsonykor különösen érezhető. Egyrészt, mert te érzékenyebb vagy és nyitottabb, másrészt pedig a szellemi világ is közelebb jön a Földhöz, mert bevonzza az alulról ritkán felsugárzó szeretet.

Karácsonykor még az egyszerű emberek is megpillanthatják az angyalokat, mint a pásztorok a Bibliában, mert olyan közel jönnek ehhez a szenvedésekkel és félelmekkel teli Földünkhöz.

Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel. Ez a levél a szívednek szól. Az eszed nem tudja, és nem is akarja megérteni.

Egyszer egy évben láss a szíveddel, s akkor megérint a bizonyosság – bármilyen átváltozás történt is, és bármilyen messzire ment is az, akit szeretsz, mégis veled van. A rádió adóvevőnél sem számít a távolság, ha jó a vétel. Akit örökre elvesztettnek hittél – ott él veled.”                                                                    

Ím az égen feltűnik

Ím, az égen feltünik, 
Fénye melynek nem szünik, 
Jákob üdvös csillaga, 
A való fényár maga. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

Három bölcs, jeles király, 
Aki régen jelre vár, 
Látja már e csillagot, 
Fényességest és nagyot. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

És a csillagfény nyomán 
Járnak egy nagy Úr után: 
Betlehemben föllelik, 
Buzgalommal tisztelik. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

És arany ajándokot, 
Mirha s tömjénillatot 
Hódolattal nyújtanak 
Annak, akit áldanak. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

Régi törvény vak ködét 
Új világ oszlatja szét, 
Tört reménység éjjelén 
Fölragyog ma új remény. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

Ó te boldog, szép remény, 
Melyre int az égi fény, 
Véled már a szív tele, 
Csüggedésnek nincs helye. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap. 

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben.
A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon
tengelye körül forognak.

Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből,mint a szeretet.

Wass Albert