2021. október 19., kedd

Az élet alkonyán

 

Magyar Ottó: Az élet alkonyán
Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?
Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?
Ha népes családodból egy szál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?
Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?
Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket
Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!
Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.
Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzik katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.
tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!
Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

2021. október 8., péntek

Az öregségről

 


CSÓK ILONA - ÁRNYÉKBAN...
Mikor az árnyak egyre nőnek,
Nincs már értéke az időnek.
Egybefolyik nappal és éjjel,
Gondolat röpköd szerteszéjjel.
Kapkodsz utána félve, ijedten,
Jaj, mit akartam? Hova is tettem?
Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,
Holnapra pedig elfelejted.
.
Régi emlékek, szép gyermekkor,
Mintha ma lenne, mondtad sokszor.
Kedves arcok, akik szerettek,
De a nevüket már elfeledted.
Aztán ha egy név fel fel révül
A múltnak zúgó tengeréből,
Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod
A vonásokat már nem találod.
.
Utunk végén másképp kell élni.
Őszi avarban csendben lépni.
Amit nem találsz emlékedben,
Keresd ott belül a szívedben.
Halk, rég hallott melódiákat,
És átélhetsz apró csodákat.
Ne kapaszkodj a múltba váltig,
Csak érzéseid őrizd halálig.
.
Ha szeretni tudsz még, az a lényeg
Mikor az árnyak égig érnek

2021. augusztus 11., szerda

Gondolatok

 

,,Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót,
gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt,
gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre,
gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra,
akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon
kell vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt
a távolságot gyalog kell megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra,
gondolj azokra a munkanélküliekre,
akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek,
mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz
és csodálatos, ami körülvesz”.
(Böjte Csaba)

2021. július 25., vasárnap

A szeretetről

 Szeretet

Szeretni jó, szeretni szép.
Így is élt régen sok nemzedék.
Ha baj volt megfogták egymás kezét,
ekképp segítvén a szív erejét.
Egymás könnyét felszárították,
hisz töretlen volt még az emberi jóság,
és töretlen volt az a mélységes mély hit,
hogy Isten útja az mely jó irányba visz.
Szeretni nem bűn, szeretni áldás.
Egymást átölelni a legnagyobb kiváltság,
mert az ölelés az, mely fennkölt hirdeti,
ember az, ki egymást szívből szereti.
Kun Magdolna


"Mert mi az ami emlèkkènt megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szívben felejtett szeretet.. Mert amíg èlsz, ott dobban benned..."(Nemes Andrea)
Forrás: Csillagpor

2021. június 26., szombat

Covid

 Elmentek

Elmentek, pedig még maradhattak volna,
ha ez a romlott világ a szeretetről szólna,
s azon tiszteletről mely mindenkinek kijár,
akkor is, ha koldus, gazdag, avagy király.
Elmentek szótlan, pár könnyet hátrahagyva,
azon fájdalomtól mely szíveiket marta,
mikor ráeszméltek, hogy életüknek vége,
hiába lett más megírva sorsuk nagykönyvébe.
Elmentek. Elvittek magukkal minden bánatot,
s minden hazugságot, mi bizalmat adott,
és minden emberséget, amiről feltételezték,
hogy nem vezérli más csak a jó szándék.
Elhagytak minket, így már sosem tudjuk meg,
hogy magányos csendjükben mit is éreztek ,
és mit éltek át akkor, mikor mind-mind rájöttek,
hogy igaztalan volt az mit igaznak hittek.
Kun Magdolna
A Covid áldozatainak emlékére!




Kérlelő ima
Tégy valami csodát drága Istenem,
hogy ez a tévelyedett világ a régi lehessen,
az a régi világ melyben mind hihettük azt,
hogy játszva túléljük a sorscsapásokat.
Már csak hitünk maradt, s némi remény arra,
hogy nem hagysz magunkra, segítesz a bajba,
és helyet adsz szívedbe mind-mind azoknak,
kik tanításaidhoz hűek maradtak.
Elfogyott az erőnk, nincs már kitartásunk,
mert akármerre nézünk, ellenséget látunk,
s azt az embertelen fájdalmat, mi arra ösztönöz,
hogy feladjunk minden életörömöt.
Legyél velünk, Uram, esedezve kérünk,
és bátoríts minket, ha veszélyben a létünk,
mert ha Te mellettünk vagy, senki nem lehet,
ki játékszernek vehetné az emberéletet.
Kun Magdolna
Nem érhető el leírás a fényképhez.

2021. június 20., vasárnap

Apák napja

 

Szívdobbanás
Minden apuka ki már az égből tekint ránk,
fentről is vigyázza lányát, vagy fiát,
hiszen valaha e földön megesküdött arra,
hogy nem hagyja őket magukra a bajba.
Bár életének vége szakadt még sem adta fel,
hogy ígérete szerint cselekedhessen,
így megkérte a Jóistent adjon neki szárnyat,
hogy angyalként vigyázza az itt maradt árvákat.
A Jóisten megsajnálta, s adott neki szárnyat,
és adott életet is szívdobbanásának,
hogy ugyanolyan szeretet áradjon szét benne,
mint amely egykoron beléje volt rejtve.
Kun Magdolna

2021. június 11., péntek

2021. június 9., szerda

 

"A félelem sokkal közelebb visz ahhoz amitől félsz, mint a vágy , hogy közel kerülj ahhoz amire vágysz." (Buddha)

2021. április 19., hétfő

Gondolatok

 

,,– Végülis ez az ami számít… – gondolta tovább – az a legfontosabb, hogy halálod után mit viszel tovább. Hogy hogyan éltél? Milyen értékeket tett magáévá a lelked? Hiszen semmi anyagit nem hozott magával amikor megszületett.
A testet is, mint valami kabátot csak kölcsön kaptuk arra a kis időre, amit itt töltünk. Igaz, sokszor hamarabb elhasználjuk mint ahogyan az elrendelve volt. Nem vigyázunk rá. Feleslegesen aggódunk, szorongunk, félünk. És néha túl korán betegek leszünk. Rontunk az életminőségünkön. Egy komor hangulatú, szomorú ember nem tud boldog lenni. Nem látja meg az őt körülvevő világban a szépet, a Jóisten ajándékát. Nem tudja tisztelni az életet…
Pedig csak az számít! A legembertpróbálóbb helyzetből is kihozni a legemberibbet, ami méltó hozzánk, Isten teremtményeihez. Ha elveszítjük önmagunkat, valójában őt tagadjuk meg, hozzá vagyunk hűtlenek, aki minket megteremtett.
Ezért kell vigyáznunk arra, hogy mi az amit melengetünk, táplálunk magunkban. Hiszen minden kölcsönhatásban áll egymással. A szeretet kifogyhatatlan, végtelen… Derűje kivétel nélkül sugárzik mindenkire. És visszhangra talál…
– Igen, szeretetvisszhangra van szükség! És akkor szebb lesz a világ!"
Részlet a hamarosan megjelenő Visszhangból
Czernay Hajna

2021. április 5., hétfő

Megjöttek a fecskék


Benedek Elek - Megjöttek a fecskék
Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajjon megvan-e még az ő puha fészke.
.
És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.
Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.
Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.
.
Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.
Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.
Az eresznek alját nagy hamar ellepték.
.
Kiki reá talált a maga fészkére.
Mindenikben egy pár pompásan elfére.
Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.
Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.
.
Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.
Aztán lepihentem: Ő róluk álmodtam.
Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.
Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!

2021. április 4., vasárnap

Húsvéti áldás

 

Húsvéti áldás
Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

2021. április 2., péntek

Nagypéntek

 

Nagypéntek
Isten szeme könnyezik, fiát siratja,
ki értünk és a világért életét adta,
hogy megváltsa azokat a súlyos bűnöket,
melyek szívén és lelkén sebet ütöttek.
Isten arcán szomorúság, bánat árnya ül,
mert mérhetetlen bűn az mivel szembesül,
bűn, gonoszság, hazugság és viszály,
mely az emberi szeretetet földig rombolá.
Isten magához emeli drága Gyermekét,
hogy ne lássa annak nagy szenvedését,
s hogy megadja számára azt az örök életet,
mely az érző szívű embereknek elrendeltetett.
Isten szeme könnyes, és könnyes is marad,
addig míg az ember a gonosz útján halad,
mert amíg lesz, ember ki a gonosz felé hajlik,
addig Isten szeméből is csak a könny patakzik.
Kun Magdolna

2021. április 1., csütörtök

vers

 

Reményik Sándor : Üres templomban
Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rám ragyog.
Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két örök lámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.
A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.
Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.
Olyan végtelen áhítat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.

2021. február 10., szerda

Gondolatok

 

"Az értelem nagyszerű létra, ha az égre törsz, de a mennyekig sajnos nem ér fel. Csak a szív bölcsessége képes megvilágítani az odavezető utat."
Dan Millman

Megtörni csak Ő tud, ám felemelni is,
Reá bízom sorsom, mely nem ily hamis.
Ha ismer valaki, akkor Ő biztosan,
Keze munkája vagyok, s tükörképe boldogan.

2021. január 24., vasárnap

Czikora Ildikó: Szeress nagyon olvasni, kérlek…
Életedben olvass sokat,
elűzheted gondjaidat.
Kikapcsol a sok novella,
költemény és regény hada.
Olvass bátran, merülj csak el,
valóságból kilépni kell.
Cselekményben elmerülve,
képzeletnek nincsen vége.
Szereplőkkel azonosulsz,
főhős sorsból sokat tanulsz.
Okulsz számos mozzanatból,
fantáziád mindenható.
Átlényegülsz, átszellemülsz,
gondolatban tova repülsz.
Mesevilág, álomhajó,
valóságtól elringató.
Olvass bárhol, kényelmesen,
kerted mélyén, kereveten.
Balkonon és csendes zugban,
puha párnán nyugalom van.
Kávézz közben, igyál teát,
rágcsálj kekszet, s olvass tovább!
Szárnyalj, merülj képzeletben,
ússzál álom-tengerekben.
Este térjél nyugovóra,
könyv a párnád, álmodj róla!
Álmodj szépet, oly igazat,
lelkedből jött nagy vágyakat.
/Czikora Ildikó, 2020. 04.05., 2021.01.22./

2021. január 20., szerda

 "Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A Csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a Csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a Csendben."


(Széchenyi Zsigmond)

A szív kapui csak a csendben nyílnak meg. (Biegelbauer Pál)

 

Alszom még egy fejezezetet...
Az estém sűrűn ide vezet,
Álmos, lázas igyekezet
Póckolja' fel a szememet,
Hát alszom még egy fejezetet!
Nem hagy nyugton betűk hada.
Hogy ér véget az a csata...?
A főhős, hogyan kerül oda?
S miként halad tova sora?
Ármány-e, vagy szerelem az,
Két szívben tél lesz, avagy tavasz?
Vajh', elfordul-é az a ravasz,
Mely a gonosznak múlást szavaz?
Sok-sok kérdés keresi meg
Elmém s súlyán beleremeg,
Mert mi lesz ha durmolni megyek
S a történet csak továbbpereg...?
Éjfél elmúlt...! Reggel meló...!
Félhullán' dolgozni, de jó...!
Nem baj! Mégsem halasztható
A könyvön megélt kapaszkodó!
Molty











Header

.

.

.

.