Megjöttek a fecskék

Benedek Elek - Megjöttek a fecskék

Mikor szép csendesen leszállott az este,

Érkezett meg hozzánk a legelső fecske.

Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:

Vajjon megvan-e még az ő puha fészke.

.

És jött a második. És jött a harmadik.

Aztán jöttek többen. Mondottak valamit.

Mit? Azt én nem tudom. Talán imádkoztak.

Imé, beteljesült, mire vágyakoztak.

.

Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.

Szóltam a fecskéknek: bejöhettek bátran.

Szavamat, úgy látszik, fecskék megértették.

Az eresznek alját nagy hamar ellepték.

.

Kiki reá talált a maga fészkére.

Mindenikben egy pár pompásan elfére.

Ottan meghúzódtak. Halkan csicseregtek.

Aztán szépen, lassan, mind elszenderedtek.

.

Szendergő fecskéknek jóccakát mondottam.

Aztán lepihentem: Ő róluk álmodtam.

Velük is ébredtem, mikor a nap felkelt.

Mind azt csicseregték: jó reggelt, jó reggelt!