Ím az égen feltűnik

Ím, az égen feltünik, 
Fénye melynek nem szünik, 
Jákob üdvös csillaga, 
A való fényár maga. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

Három bölcs, jeles király, 
Aki régen jelre vár, 
Látja már e csillagot, 
Fényességest és nagyot. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

És a csillagfény nyomán 
Járnak egy nagy Úr után: 
Betlehemben föllelik, 
Buzgalommal tisztelik. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

És arany ajándokot, 
Mirha s tömjénillatot 
Hódolattal nyújtanak 
Annak, akit áldanak. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

Régi törvény vak ködét 
Új világ oszlatja szét, 
Tört reménység éjjelén 
Fölragyog ma új remény. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap.

Ó te boldog, szép remény, 
Melyre int az égi fény, 
Véled már a szív tele, 
Csüggedésnek nincs helye. 
Nincs homály, itt a nap, 
Minden új fényt kap. 

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben.
A szeretetre, ami ragyogó fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon
tengelye körül forognak.

Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből,mint a szeretet.

Wass Albert