Ahogy idősödöm

Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,
becsülni kell minden napot, mely adódik még nékem,
becsülni és megköszönni a magasságos égnek,
hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.

Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,
hogy része lehet életemnek a következő nap,
és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,
azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.

Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,
mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,
hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,
hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.

Kun Magdolna

Kéz a kézben örökre

Ők már kézen fogva készülnek az örök utazásra,
ahol földön hagyott lépteiknek nem lesz folytatása,
s ahol szíveiket nem fájdítják azok a megaláztatások,
melyek elvettek tőlük minden méltóságot.

Nekik már megadatott sok-sok nap, sok-sok évtized,
melyekben megőrizték egymás iránt hűségeiket,
amik majd társaikul szegődnek arra a hosszú útra is,
aminek fénybefutó vége egy jobb világba visz.

Ők már megmutatták milyen az-az összetartozás,
mellyel együtt tudtak élni egy emberöltőn át,
s amellyel együtt indulnak el a fényes túlsó partra,
ahol elhalkuló szívüket már Isten dobogtatja.

Kun Magdolna