Tavasz

Tavasz tájt

Ilyenkor tavasz tájt arra gondolok,
hová is tűntek el azok a boldog szép napok,
mikor még tudtam, hogy van egy kedves otthon,
hová álmaim, könnyeim gyakran hazahordom.

Ilyenkor tavasz tájékán könnyezek kicsit,
megsiratom önmagam és szeretteim is,
mert úgy hiányoznak azok az illatos virágok,
amelyek egykoron kertünkben virágzott.

Néha-néha gondolatban mégis visszamegyek
oda hol simogattak a szeretőkezek,
azok miknek szelídségét nem pótolja semmi,
csak pár kopott fénykép mit elő tudok venni.

De bármily szomorúak a napok és az évek,
a tavasz mindig hoz némi reménységet,
s mindig nyújt és ad valami különlegest, szépet,
amitől a lélek megújulni képes.

Fotó-vers:Kun Magdolna