Pecznyík Pál: Rajtunk múlik!

Földön születéssel
kezdődik az élet,
kegyelemből kapunk
több, kevesebb évet.

Miként töltjük ki azt,
reánk bízta Isten,
gazdagon, szegényen
távozhatunk, innen.

Van aki múlandó
földi kincsekért hajt,
ám a túlsópartra
nem visz mást csak bús jajt. 

Boldog: aki már itt
gyűjt mennyei kincset,
s ha lelke mennybe tér,
megláthatja mindet.

Halandó az ember,
egy végpont felé tart,
minden múló nappal,
közelebb a sírpart.

Itt marad a kincse, 
itt marad a telke, 
rajta múlik: fénybe,
éjbe ér-e lelke!