Régi Karácsonyom
Ezüstdió, árvalányhaj, piros héjú alma,
réges-régi Karácsonyom újra visszahozza,
és újra viszont láttatja azt a jó szülői házat,
ahol bízván hihettem a mesék igazának.
réges-régi Karácsonyom újra visszahozza,
és újra viszont láttatja azt a jó szülői házat,
ahol bízván hihettem a mesék igazának.
Mert akkor még úgy véltem, hogy a Karácsonyi ünnep,
a szíveinkből áradó szeretettől teljes,
s attól a boldogságtól mit akkor érezünk,
mikor azokkal lehetünk, kiket nagyon szeretünk.
a szíveinkből áradó szeretettől teljes,
s attól a boldogságtól mit akkor érezünk,
mikor azokkal lehetünk, kiket nagyon szeretünk.
Én úgy tudtam, attól szép a Karácsonyi ünnep,
hogy vannak, akik mesélnek, körülölelgetnek,
és lelkünket melengetik mikor a jeges téli fagy,
nem ígér már számunkra rügyező tavaszt.
hogy vannak, akik mesélnek, körülölelgetnek,
és lelkünket melengetik mikor a jeges téli fagy,
nem ígér már számunkra rügyező tavaszt.
Nekem a réges-régi Karácsonyok emlékemben élnek,
melyekben tisztán látom a sok halványuló képet,
és tisztán látok minden arcot, s minden simító kezet,
melyek egykor rám ölelték szeretetüket.
melyekben tisztán látom a sok halványuló képet,
és tisztán látok minden arcot, s minden simító kezet,
melyek egykor rám ölelték szeretetüket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése