SZERETET

A szeretet a szívem melege,

A szeretet az élet értelme.

Isteni szeretet földre leszállt,

És engem minden bajomban megtalált.

A szeretet áthatol mindenen,

És átsegít az egész életen.

A szeretet fénye bárhol elér,

Megtalál engemet és elkísér.

Szeretet világítja lelkemet,

Bearanyozza az életemet.

Szeretet fénye ragyog utamon,

Az élet értelmét csak így találom.

Orbán Mária

 

Nincs baj a Világgal... (Kiss Norbert)

Nincs baj a Világgal,

Csak nem tudunk szeretni,

Elfelejtettük rég,

Mily édes örömet szerezni,

Feledésbe merült mind,

Az alázat, s tisztelet,

Por lepi a tekintélyt,

S leköptük az illemet,

Fájdalmat okozni

Gyorsabb és egyszerűbb,

A könny is már úgy édes,

Ha minél keserűbb,

A nevetést beszórtuk

Sóval és homokkal,

S lélekbe gázoltunk

Hegyes, tüskés karókkal,

A gondolat a szívemet

Szorítja, nem ereszti,

Hisz nagy baj van a Világgal,

Nem tudunk szeretni...

Köszönöm

 

Köszönöm...

Mondd sokszor, hogy köszönöm,

akár okod van rá, akár nincs,

ismételd gyakran, mert e szó: kincs.

Talán balga beszéd,

hogy a gyümölcs termi a fát,

de egy jókedvű "köszönöm"

életre hívhatja a köszönet okát.

Amiért hálás vagy előre,

- mert hiteddel reméled -

az feléd hajlik a mennyből,

s lassan majd eléred.

Ez a kicsi szó: "köszönöm",

az Isten virága.

Pazarlón hintsd magvát

a gyom lepte világba !

(Simon András:Köszönöm)

Húsvét

 

Bari Józsefné

Húsvéti ima

Ó, Jézus Krisztus,
Te, aki a sötétségbe elküldted a halált,
és a Te világosságod,
lobbanjon fel minden emberi szívben,
Szeretetlángod világítson a sötétségből,
Aki, ha Rád talál,
érezni és tapasztalni fogja áldásodat,
jóságodat és szeretetedet.
A sivár magányosság fogságában
a tiszta és önzetlen
szereteted rejtett, hontalan marad.
A hatalmad ott lakik,
ahol Téged imádnak és magasztalnak,
áldást hozva a ház minden lakójára.
Urunk, Jézus Krisztus,
köszönöm, hogy meghaltál értünk,
hogy mi tovább éljünk.

Ó, Uram, kérlek Téged,
add meg nekünk az igaz hitünk alázatos egyszerűségét,
mely nem hagyja, hogy letérjünk a kijelőlt útról,
amely Hozzád vezet.
Ments meg minket,
ha tétova gyengeségünk látszik is rajtunk,
adj erőt, hogy ne féljünk,
Benned bízva van reményünk,
vezess a Fény felé,
Kezedet fogva
Téged el ne veszítsünk.
Ó, Jézus, engedd,
hogy beragyogja szívünket a húsvéti öröm titka,
mint a napsugár, apró fénye
világítson napjainkban,
hadd legyünk mi is igazán húsvéti emberek,
Feltámadásodat ünnepelve
Téged dicsőítünk, Krisztus,
Te vagy a Megváltónk,
és a mi mennyei Királyunk!
Ámen.

Angyali történet

 

Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is. Ő sem tudja, hogy angyal. Nem emlékszik rá. Csak érzékenyebb. Finomabb…

Egyszerű, romlatlan lelkületű emberek ezek, jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek. „Nem idevalók”. Emlékeznek még egy erkölcsre… Hozzák magukkal… Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság, tisztességesnek kell maradni…

Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal téged - mert el kell számolnia veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha csak egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked - akárcsak egy futó pillanatig.

-Müller Péter-

Karácsonyi versek

Iványi Tiborné Sinka Magdolna 

Bár lehetnék…

Bár lehetnék fényes csillag

betlehemi égen.

Mindenkinek mutatnám

az utat a sötétben.

Bár lehetnék kicsi jászol,

puha szalmafekhely.

Átölelném az Úr Jézust

mind a két kezemmel.

Bár lehetnék, bár lehetnék

tiszta szívű gyermek.

Kérlek téged, drága Jézus,

bennem is szüless meg!

Siklós József

Legszebb ünnep

Legszebb ünnep a karácsony,

minden évben várva-várom.

Gyertyák fénye mind ragyog…

sok ajándékot kapok.

Hálás szívvel köszönöm,

de a legnagyobb örömöm,

hogy Jézus megszületett,

minden gyermeket szeret,

s Ő ad örök életet!

Siklós József

Kicsi Gyermek

Kicsi Gyermek, nagy öröm,

az Úr Jézust köszönöm.

Közénk földre született,

Ő ad örök életet.

Csillag fénye rám ragyog.

hálás és boldog vagyok.

Nem csak most, az ünnepen,

Vele járok szüntelen.

 

Siklós József

Betlehemi fényes csillag

Betlehemi fényes csillag

gyúlj ki már az égen,

árassz békét, szeretetet,

mint valaha régen.

Vágyakozunk életvízért

Betlehembe menni

a Megváltó bölcsőjénél

tisztességet tenni.

Hirdess nekünk örömhimnuszt,

Isteni kegyelmet,

lángolj fel ma minden szívben,

fényes égi jelnek.

Így lehessen nagyon boldog

a mi karácsonyunk,

Jó Istenünk, Krisztus által

ezért imádkozunk. 

Siklós József: Betlehemi éjszakán

Betlehemi éjszakán

szétnyílt az ég függönye,

felcsendült az angyalok

csodás hangú éneke:

Nagy örömet hirdetünk,

szabadító született.

Örüljetek felnőttek,

ujjongjatok gyerekek!

Siklós József: Boldog vagyok

Karácsony ünnepén

olyan boldog vagyok!

Van sok szép ajándék,

karácsonyfa ragyog.

A legszebb ajándék:

Jézus megszületett!

Vele jött el közénk

az igaz szeretet!

Gerzsenyi László: KARÁCSONYI ÉNEKSZÓ

Mikor Jézus született,

Angyalok így énekeltek:

„Az Istennek dicsőség,

Embereknek békesség!“

Folytassuk az éneket,

Hogy mindenki hallja meg! 

Csopják Attila KÍVÁNSÁG

Azt kívánom: minden nap

Karácsony legyen,

Azt kívánom: Minden szív

Legyen Betlehem!

Azt kívánom: égi hang

hassa lelkemet át,

Zengjek néked, Jézusom

Hálát s hozsannát! 

Páth Géza: KARÁCSONYI VÁGYAK

Csillog az égnek sok pici lángja,

Sok pici gyertya csillog a fán.

Sok pici gyermek sok pici vágya

Teljesedik be épp ma talán!

Sok-sok ezer szív várta, remélte;

Várta, remélte sok-sok igaz:

És ímé eljött népe Reménye

Bűneiből megváltani azt.

Jászola mellett sok-sok ajándék;

Sok-sok ajándék, s mégsem elég!

Mert a szívemre hű szíve vár még,

Több neki ez, mint bármi egyéb! 

Somogyi Imre: KARÁCSONYI AJÁNDÉK

Itt van újra, itt van újra

Szent karácsony ünnepe,

Vígan zendül szívünk húrja,

Mert örömmel van tele.

Otthonunkban, imaházban

Szép fenyőfa díszeleg,

Gyerünk alá szép sorjában

Szófogadó gyermekek!

Elmondjuk a versikénket,

Hangos szóval, kedvesen,

És kinyújtjuk kezeinket

Úgy mint máskor, rendesen...

Megkapjuk az ajándékékot

A szeretet fájáról, Cukrot, diót,

csokoládét Díszes fenyő ágáról.

Ámde fiúk és leányok,

Az Úr Jézus mit kapott,

Hogy lehetne Ő is boldog,

Aki oly sok jót adott!?

Vigyük neki szívünket,

Adjuk oda teljesen,

Hogy örömmel áldjon bennünket

Odafönn a mennyekben!... 

 

ARANYOSI ERVIN - MI LENNE, HA A KARÁCSONY…

Mi lenne, ha a Karácsony, a szeretetről szólna?

Ha minden ember szívében egy apró gyertya volna?

Mi lenne, ha meggyújtanánk, s fénye mást elérne?

Mi lenne, ha a fény körül mindenki elférne?

.

Mi lenne, ha így, közösen, őriznénk a lángot,

szeretettel beragyognánk az egész világot?

Az ajándék, a szeretet, s a kedvesség lenne,

ha világunk Karácsonykor, újjá is születne.

.

Mi lenne, ha a Karácsony sosem érne véget?

Szeretetben és békében kezdenénk új évet?

Mi lenne, ha megváltoznánk, s emberibbé válnánk?

Mi lenne, ha meg is tennénk, nem csak megpróbálnánk?

.

Mi lenne, ha nem vennénk el, s megpróbálnánk adni,

s mindenkit, ki emberré lett, el tudnánk fogadni?

Mi lenne, ha megélhetnénk, mind a boldogságot,

s szeretettel jobbá tennénk az egész világot?

 

Somogyi Zsolt : Fohász

Felnézek az égre minden áldott este,

Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.

Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,

Tudom odafönn is rengeteg a dolga.

És csak halkan mondom az ég csillagának;

Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,

Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :

Uram ! A világgal valami nincs rendben!

Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,

Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.

Ember az embernek farkasa lett régen,

Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.

Rengeteg a földön a hontalan, árva,

Uram, ez a világ saját sírját ássa !

Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.

Uram ! A világgal nincs valami rendben !

Anya a gyermekét sorsára hagyja,

Pénzért az ember a lelkét is eladja.

Háborúk zajában ártatlanok halnak.

Jól tudom Uram, Te nem így akartad.

Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,

Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk !

Könyörögve száll fel fohászom az égbe :

Uram ! A világnak Tenélküled vége !

Az idő

 

Barsy Irma: Az óra pontos

Az óra jár. Nem késik, nem siet.

Egyforma percet oszt mindenkinek.

Egy könyörtelen nagy fogaskerék

hajtja az Idő ősi ütemét.

Ha visszanézek: volt-e pillanat,

felelőtlenül eldobott hanyag,

mit visszaszívnék, ha lehetne még –

ó, de sok mindent újra kezdenék!

Az óra jár, pontos és ketyeg.

Mire használtam föl a perceket?

Jaj, hányszor nem feleltem rosszra: jót!

Tékozoltam az örökkévalót…

Fut a perc. Nem jön vissza egy se már.

Az óra pontos…

S egyszer majd lejár.

Nyugtasd meg lelkedet

 

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!

Megbántottak? Lépj túl rajta,

ne mérgezze lelkedet!

Engedd el és ne vidd tovább

bánatodat, terhedet!

Gondold végig, kit is mérgez,

a harag, az indulat?

Emelkedj a bántás fölé,

védjen meg az öntudat!

Belemenni a játszmába,

az csak neked ártana,

energiád megcsappanna,

és az egód játszana.

Csatázni és háborúzni,

erről szól ma a világ!

Ne engedd a gyűlölködést

ilyen könnyen hatni rád!

Bocsáss meg a másik félnek,

és nem is kell tudnia!

Teremts békét a lelkedben,

a fénybe kell jutnia.

Saját dühöd téged bánt csak,

s ha nyugalmad nem leled,

haragoddal a szívedből

kiürül a szeretet.

Gondolj arra, aki bántott,

ennél többet nem tudott,

ennél jobbra nem képes még,

ha ily döntésre jutott.

Nem számít, hogy más mit gondol,

te csak érezd jól magad,

ne zárd harag ketrecébe

lelkedben a madarat.

Kalitkában nem tud szállni,

megbénul a képzelet,

bocsáss meg és éld nyugodtan,

boldogan az életed.

Szabadítsd fel önmagadat,

engedd el azt, ami fáj,

ne lehessen teremtésnek

harag és düh, akadály!

Szabadítsd fel a lelkedet,

tisztítsa meg szeretet.

Hidd el, ez a legtöbb,

amit Isten érted tehetett!

Engedd el, tanulj belőle,

s az utadon lépj tovább,

fordítsd fejed a fény felé,

s inkább éld meg a csodát!

Az élet alkonyán

 

Magyar Ottó: Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,

A hátad meggörbül az élet súlya alatt.

Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,

Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,

Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg

Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,

Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,

Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,

Mikor a holnaptól rettegve kell félni,

Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,

És megkeseredik a szádban a falat,

Imádságodban sem tudsz semmit kérni,

Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egy szál magad maradsz,

Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,

A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,

Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,

Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,

Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,

Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,

Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,

Túl kemény fából faragták kereszted,

Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,

Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!

Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,

Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,

Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják.

Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat,

Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,

Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!

Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,

Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!

Te békédet is őrzik katona a vártán.

Teérted is felkél Isten áldott napja,

Érted is mond imát kis templomod papja.

tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,

Nyújts segítő kezet a rászorulónak!

Adjál szeretet, mit majd viszonoznak,

Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,

Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!

S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,

A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

Az öregségről

 

CSÓK ILONA - ÁRNYÉKBAN...

Mikor az árnyak egyre nőnek,

Nincs már értéke az időnek.

Egybefolyik nappal és éjjel,

Gondolat röpköd szerteszéjjel.

Kapkodsz utána félve, ijedten,

Jaj, mit akartam? Hova is tettem?

Tegnap még tudtad, ma már csak sejted,

Holnapra pedig elfelejted.

.

Régi emlékek, szép gyermekkor,

Mintha ma lenne, mondtad sokszor.

Kedves arcok, akik szerettek,

De a nevüket már elfeledted.

Aztán ha egy név fel fel révül

A múltnak zúgó tengeréből,

Úgy fáj, hogy bárhogyan próbálod

A vonásokat már nem találod.

.

Utunk végén másképp kell élni.

Őszi avarban csendben lépni.

Amit nem találsz emlékedben,

Keresd ott belül a szívedben.

Halk, rég hallott melódiákat,

És átélhetsz apró csodákat.

Ne kapaszkodj a múltba váltig,

Csak érzéseid őrizd halálig.

.

Ha szeretni tudsz még, az a lényeg

Mikor az árnyak égig érnek

Gondolatok

 

,,Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót,

gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.

Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt,

gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.

Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre,

gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.

Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra,

akik túl hamar mentek el a másvilágra.

Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon

kell vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt

a távolságot gyalog kell megtegyék.

És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra,

gondolj azokra a munkanélküliekre,

akik szívesen végeznék a Te munkádat.

És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek,

mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz

és csodálatos, ami körülvesz”.

(Böjte Csaba)

A szeretetről

 Szeretet

Szeretni jó, szeretni szép.

Így is élt régen sok nemzedék.

Ha baj volt megfogták egymás kezét,

ekképp segítvén a szív erejét.

Egymás könnyét felszárították,

hisz töretlen volt még az emberi jóság,

és töretlen volt az a mélységes mély hit,

hogy Isten útja az mely jó irányba visz.

Szeretni nem bűn, szeretni áldás.

Egymást átölelni a legnagyobb kiváltság,

mert az ölelés az, mely fennkölt hirdeti,

ember az, ki egymást szívből szereti.

Kun Magdolna

"Mert mi az ami emlèkkènt megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szívben felejtett szeretet.. Mert amíg èlsz, ott dobban benned..."(Nemes Andrea)

Forrás: Csillagpor

Covid

 Elmentek

Elmentek, pedig még maradhattak volna,

ha ez a romlott világ a szeretetről szólna,

s azon tiszteletről mely mindenkinek kijár,

akkor is, ha koldus, gazdag, avagy király.

Elmentek szótlan, pár könnyet hátrahagyva,

azon fájdalomtól mely szíveiket marta,

mikor ráeszméltek, hogy életüknek vége,

hiába lett más megírva sorsuk nagykönyvébe.

Elmentek. Elvittek magukkal minden bánatot,

s minden hazugságot, mi bizalmat adott,

és minden emberséget, amiről feltételezték,

hogy nem vezérli más csak a jó szándék.

Elhagytak minket, így már sosem tudjuk meg,

hogy magányos csendjükben mit is éreztek ,

és mit éltek át akkor, mikor mind-mind rájöttek,

hogy igaztalan volt az mit igaznak hittek.

Kun Magdolna

A Covid áldozatainak emlékére!

Kérlelő ima

Tégy valami csodát drága Istenem,

hogy ez a tévelyedett világ a régi lehessen,

az a régi világ melyben mind hihettük azt,

hogy játszva túléljük a sorscsapásokat.

Már csak hitünk maradt, s némi remény arra,

hogy nem hagysz magunkra, segítesz a bajba,

és helyet adsz szívedbe mind-mind azoknak,

kik tanításaidhoz hűek maradtak.

Elfogyott az erőnk, nincs már kitartásunk,

mert akármerre nézünk, ellenséget látunk,

s azt az embertelen fájdalmat, mi arra ösztönöz,

hogy feladjunk minden életörömöt.

Legyél velünk, Uram, esedezve kérünk,

és bátoríts minket, ha veszélyben a létünk,

mert ha Te mellettünk vagy, senki nem lehet,

ki játékszernek vehetné az emberéletet.

Kun Magdolna

Apák napja

 

Szívdobbanás

Minden apuka ki már az égből tekint ránk,

fentről is vigyázza lányát, vagy fiát,

hiszen valaha e földön megesküdött arra,

hogy nem hagyja őket magukra a bajba.

Bár életének vége szakadt még sem adta fel,

hogy ígérete szerint cselekedhessen,

így megkérte a Jóistent adjon neki szárnyat,

hogy angyalként vigyázza az itt maradt árvákat.

A Jóisten megsajnálta, s adott neki szárnyat,

és adott életet is szívdobbanásának,

hogy ugyanolyan szeretet áradjon szét benne,

mint amely egykoron beléje volt rejtve.

Kun Magdolna