HAZAFELÉ

Hazafelé

Ahogy múlnak az évek,
elgyengülnek az erek,
fátyolosan látnak a szemek.
Ami végsőkig kitart benned,
az egyedül a hited.

Ahogy múlnak az évek,
ajtód ritkán nyitja rád más.
E csendben tisztul a lelki látás,
az Ige ajtaja mind nagyobbra tárul,
és ez az áldás.

Ahogy múlnak az évek,
a térd is gyakran roggyan,
s a holnapod nem tudhatod.
Ám Szent Bibliád még foghatod
erőt merítve onnan.

Ahogy múlnak az évek,
min élten át tünődtem,
ma már tisztán látom:
mit tettél értem,
Krisztusom, Királyom!

Ahogy múlnak az évek,
már imáimban élek,
jöttömben, mentemben,
gondokban, jókedvben
Veled beszélek.

Ahogy múlnak az évek,
a földit letenni vágyom,
de addig Őt szolgálva várom,
míg ajtót nyit odafenn
Jézusom, Megváltóm.

Ahogy múlnak az évek,
már csak egyet kérek:
hol mély sötétben él a lélek,
gyújts ott is fényt szerte a világon,
hogy együtt lehessünk ott,
ahová én vágyom…
                       Móray Inke