2020. szeptember 16., szerda

                                   

Amilyen a gondolkodásunk, olyan lesz az életünk! Ne engedd be a gondolataidba az aggódást és a félelmet! Előre félni, hogy miként fog alakulni ördögi csapda. Mire oda érsz, látni fogod, mire ott leszel, a gondviselés is ott lesz! Áldjad az Urat, mert Ő gondviselő Isten minden egyes nap.

2020. szeptember 9., szerda

AZT HITTEM
Gyermekként - azt hittem mindenki jó
Azt hittem, minden gond megoldható
Felnőttem, s rájöttem - sok a rossz ember
Van aki megszól, s van aki megvet
Gyermekként - még mindent szépnek láttam
De aztán nem az jött, amit én vártam
Jöttek a gondok, s teltek az évek
Elhangzottak furcsa, megoldatlan érvek
Fiatalon azt hittem - elég szeretni
Őszinte szívem, a másik elé tenni
Várni a csodákat hogy örökké tartsanak
De a gondok jöttek, hogy igába hajtsanak
Idősebb vagyok - s bölcsebb is egyben
Rájöttem nem elég, hinni az emberekben
Ki kell választanunk, akik megérdemlik
Hogy szeretetük, velünk s bennünk lelik
Elfáradtam kicsit - elnyomtak az évek
Néha örülök, annak is hogy élek
Szeretnék hinni, az őszinte emberekben
Szeretnék hinni - az önzetlen szeretetben.

2020. augusztus 30., vasárnap

A SZERETETRŐL

''Ahogy a szeretet növekszik benned, úgy nő a szépség. Mert a szeretet a lélek szépsége."
(Szent Ágoston)

"Ha kialszik a fény, és túl sötét van meglátni az utad, kövesd a szíved. A szeretet olyan fény, amelyet senki nem tud kioltani."
Karen Hawkins

''Ahogy a szeretet növekszik benned, úgy nő a szépség. Mert a szeretet a lélek szépsége."
(Szent Ágoston)

"Mert mi az ami emlèkkènt megmarad az emberben?!... Nem egy elszáradt virág, vagy egy megsárgult könyv... Hanem a szívben felejtett szeretet.. Mert amíg èlsz, ott dobban benned..."
[Nemes Andrea]

2020. augusztus 28., péntek

Kovács Sándor - Elballag a tücsök
Kopogtat szeptember, augusztus véget ér,
Hűvösebb a hajnal, a tücsök sem zenél.
Miért is zenélne, muzsikált eleget,
Meleg nyári napon feledte a telet.
Nem törődött azzal, hogy mi lesz majd télen,
Nem szól majd a zene az üvöltő szélben.
Nem harsogja majd túl a kegyetlen szelet,
Nem győzheti le majd a csikorgó telet.
A kegyetlen télben mit lehet majd tenni?
Üres az éléstár, nem lesz majd mit enni.
Amikor muzsikált nem gondolt a télre,
Csikorgó hidegre, a kegyetlen szélre.
Miért gondolt volna mikor a Nap perzselt?
De ennek most vége, mert a nyár már elment.
Elballag a tücsök, nem szól muzsikája,
Elbújik a téltől rejtett odújába.

2020. augusztus 27., csütörtök


"Oh, mily jó, ha az ember, mielőtt nyugovóra tér, a szívébe néz, vajh pirkadattól napnyugtáig nem okozott-e fájdalmat egy másik szívnek."
Mark Nelissen
"Nézz vissza megbocsátással, előre reménnyel, lefelé együttérzéssel és felfelé hálával."
Zig Ziglar

"Minden reggel, amikor fölkelsz, keresd meg magadban azt a gondolatot vagy érzést, amiért érdemes élni."
Müller Péter

2020. augusztus 24., hétfő

Gondolatok


“Eltűnődöm, milyen gyorsan telik az életünk, és mennyire nem figyelünk egymásra! Reggel felkelünk, rohanunk dolgozni, este, ha van még erőnk, második műszakot kezdünk, majd fáradtan hazatérve elvégezzük az otthoni teendőinket. Leülünk tévét nézni, és elalszunk, olyannyira kifáradunk. Másnap kezdődik elölről! Napok múlnak, hetek, évek rohannak mellettünk. Gyerekeink felnőttek, barátaink elmaradtak, szüleinket ápolgatjuk, ha még élnek!
Gyakran mondogatjuk: nincs időm! Nem érek rá! Talán majd máskor! És egyszer csak nincs tovább! Döbbenten halljuk, mondjuk egymásnak: "Hallottad,... meghalt! Ekkor átgondoljuk az éltünket, felhívjuk szeretteinket, sírunk! És néhány nap múlva, megyünk tovább és folytatjuk ott, ahol abbahagytuk! Rohanás, nincs időm, majd holnap, ....! Mindezek közepette, mérgelődünk, szidunk másokat, irigykedünk, sóhajtozunk ,,jó neki", vagy sajnálkozunk, ,,Ó te szegény". Áskálódunk, azon gondolkodunk, hogy hol tudnánk bosszút állni, hazudunk, bántjuk, sértegetjük egymást!
Gondoljunk azokra, akik még itt vannak közöttünk! Akik megérdemelnek egy kedves szót, egy mosolyt, odafigyelést, egy szál virágot, vagy csak egy simogatást! Hívjuk fel! Beszélgessünk vele, menjünk és látogassuk meg! Most még tehetjük, de vajon meddig? Ne késlekedjünk, mert az élet rövid, túl rövid!”

2020. augusztus 22., szombat

MOST

MOST!
NEM MAJD...MOST!
MOST mondd meg neki, hogy szereted!
MOST öleld át jó szorosan, hogy abba bele is remegjen!
MOST húzz gyűrűt az ujjára!
MOST vess véget téged régóta nem szolgáló dolgoknak és kapcsolatoknak!
MOST kérj bocsánatot és bocsáss meg!
MOST tedd meg mindazt, amire a szíved vágyakozik!
MOST köszönd meg!
MOST szórakozz, nevess, játssz, táncolj!
MOST vágj bele, ha eddig bátortalan voltál!
MOST! NEM MAJD... MOST!!!
MERNI KELL!! ÉLNI KELL!! Mert sosem tudhatod, neked mikor kezd el visszafelé ketyegni az órád...

2020. augusztus 17., hétfő


Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,
gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.
Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:
A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

2020. augusztus 15., szombat

2020. augusztus 2., vasárnap


A szeretet oltalmában
Van, mikor túlságosan megsebez bennünket az élet,
s ez ellen védekeznünk nem is lehetséges,
mert ha túl mély az a seb, mely szíveinket sérti,
nincs az-az akarat mely a fájdalmat kivédi.
De akkor se engedjük, hogy legyőzötté váljunk,
és csak az elhullajtott könny legyen útitársunk,
hiszen mindig van valami, ami láttatja is vélünk,
hol van egy másik út, amelyre reá kell majd lépnünk.
Amíg a Jóisten velünk van, amíg hiszünk benne,
nem lehet, oly csapás mely háborút nem nyerne,
mert ha lesz is ellenségünk, ha lesz is vetélytársunk,
Isten jóvoltából nem kell meghátrálnunk.
Kun Magdolna

BÁRHOVA MÉGY...       

Bárhová mégy el ne feledd:
a jó Isten mindig veled!
Nem kell félned a sötétben,
sem a bajban, sem veszélyben.
Éjjel-nappal vigyáz reád,
Ő, szerető égi Atyád.
Soha, soha el ne feledd:
a jó Isten mindig veled!

Erdélyi Ilona

2020. július 6., hétfő

Az idő igazsága
Az idő igazságos, senkit sem kímél,
legyen az barát, vagy épp ellenfél.
Ugyanúgy dérbe fonja mindenik haját,
s ugyanúgy elgyengíti szíve ritmusát.
Az időhomokszem folyton csak pereg,
így minden múló nappal egyre kevesebb,
kevesebb az időnk, rövidebb az élet,
s egyre közelebb lesz majd a végítélet.
Ezért hát kellőképp szeressük az életet,
s mindent, ami minket szépséggel körülvesz,
mert elrohan az idő, elfogynak a napok,
s nem leszünk mások csak emlék gondolatok.
Kun Magdolna

2020. július 4., szombat

Amíg nem késő
Ha majd megszűnik a veszély, mind fellélegzünk,
felnézünk az égre, s némán könnyezünk,
mert tudjuk, hogy imánkat meghallgatta Isten,
s adott esélyt arra, hogy megváltozzon minden.
A változáshoz annyi kell, hogy szeressük, egymást,
és magunkénak érezzük mások fájdalmát,
mert ha átérezzük azt, talán mind-mind megértjük,
hogy így élhetünk emberként mi is mellettük.
Ne hajszoljuk tovább a pénzt, ne is vágyjunk nagyra,
mert a pénzt nem vihetjük át a túloldalra,
így nem lehetünk különbek, mint azon többi ember,
akinek az egész élet szegénységben telt el.
Szeressük a családunkat, és azt a sok-sok öreget,
akiknek hiányzik a szép szó, hiányzik a szeretet,
s akiknek minden nap és minden óra akként telik el,
hogy elzárkózik a világ elől hullt könnyeivel.
Várhat ránk egy szebb világ, ha egyet akarunk,
ha nem feledjük ígéretünk, mit Istennek adtunk,
s ha kellőképpen megtanuljuk, törékeny az ember,
hisz a Jóisten haragjával senki sem bírhat el.
Kun Magdolna

2020. június 28., vasárnap

Aranyosi Ervin: Megfelelés
Miért akarsz te mindenáron, s mindig megfelelni?
Azt hiszed, hogy ezért fognak téged majd szeretni?
Miért akarsz szerethető rabszolgává válni?
Miért akarsz önmagadból egész mást csinálni?
El ne hidd, ha kedvükben jársz, majd szeretnek téged,
csak az egyéniségedet vesztheted el végleg!
Ne játssz tehát szerepeket, ne bújj másik bőrbe,
becsüld inkább azt az embert, kit látsz a tükörben!
A szeretet nem elvárás, hát hiába várod,
rajtad múlik, szeresd jobbá környező világod!
És ha szeretetet küldesz, az tér vissza hozzád.
jó lenne, ha a másokét te is viszonoznád!
Szeresd magad, s majd meglátod, szeretni fog más is,
éld a saját életedet, s ne legyél banális,
legyél inkább egyéniség, kit mások csodálnak,
s hidd el, ettől az álmaid valósággá válnak.
Légy önmagad, különleges, csodálatos ember,
hidd el nekem, hogy másoknak megfelelned nem kell!

2020. június 18., csütörtök

Czikora Ildikó: Ha majd meghalunk…
Mit viszünk majd odaátra,
ha majd innen elmegyünk?
Hogyan éljünk, mit is tegyünk,
amíg Földön létezünk?
Túlsó partra, oda fönntre,
hogy érkezzünk, milyennek?
Milyen lélek felelne meg
odafent az Istennek?
Milyen fajta szelídséggel,
alázattal élhetünk?
Mennyi-mennyi szeretettel
felvértezve létezünk?
Mennyire vagy kapzsi, mohó,
anyagit csak hajszoló?
Mennyire vagy megalkuvó,
szőnyeg alatt bujdosó?
Mennyire vagy nyitott, kedves,
mosolygós a világra?
Mennyire tudsz segíteni,
rászorulók hadának?
Mennyi benned jószívűség,
odaadás, melegség?
Mennyi benned tenni vágyás,
szorgalom és ügyesség?
Mennyi benned hittel teli,
jó szándékú létezés?
Mennyi benned tiszta érzés,
őszinteség, tisztesség?
Mennyi-mennyi, de még mennyi:
bárcsak mindez ott lenne,
így lenne jó Földön élni,
s így jutni a mennyekbe!
/Czikora Ildikó, 2020.05.11./

2020. június 10., szerda



Nyújtsd a kezed
Nyújtsd a kezed,
ha gyengül erőd,
és hited meginog,
mert én,
megtartalak akkor is,
ha te már feladod.
S megtartalak akkor is,
ha a sors rád pergeti
sűrű hulló könnyeit,
mely lelkedet sebzi.
Amíg kezed fogom,
sose érezd azt,
hogy betegségben,
fájdalomban
egyedül maradsz,
mert mindaddig,
míg kezed fogom,
és arcod nézhetem,
te mindentől védve leszel,
ezt megígérhetem.
Kun Magdolna

.

.

.

.