2019. június 8., szombat



Fényalagút
Ha előbb érnél oda, hol minden csupa fény,
nyiss nekem egy rést szíved közepén,
s majd azon át, követlek nesztelenül, csendbe,
hogy ne győzzön a halál elválasztó terve.
Mert hiába akarja, hogy különváljak tőled,
a hűség terén engem senki le nem győzhet,
így ahová te mész majd, odamegyek én is,
akkor is, ha az-az út árnyékkal telt végig.
Kun Magdolna

2019. június 5., szerda

Gondolatok Jókai Annától....
Ha az ember benn áll egy völgyben, akkor a völgyet nem tudja felülről látni, de ha elindul, akkor felfelé haladva már más a rálátása arra a völgyre, amit elhagyott. Nem mást lát, csak másként lát. Olyat is meglát, amit a völgyből nem vehetett észre. A kaptatón felfelé már fontosabbnak látszik a csúcs, az ég, ami nem azt jelenti, hogy az ember cserbenhagyná a völgyet, hanem csupán azt, hogy jelentősen kitágul számára a látóhatár.
A múlt is létezik - valahol, egy más szférában - megcsonkíthatatlanul. Visszük a jövőbe magunkkal - de nem azért, hogy ismételjük, hanem hogy ne felejtsük, miért történhetett, ami velünk megtörtént.
Én meg merem mondani, ha tetszik valami. Nem vagyok sznob, aki először fellapozza az irodalmi lexikont, s csak azután tapsol!
Semmi sem olyan káros, mint az irreális reménység.
A férfi teremti a világot, a nő pedig megtartja és gondozza.
Barát annak való, aki nemcsak oldódni, de oldani is képes.
Sírni csak az tud, aki még remélhet.
Az ember pedig elég okos ahhoz, hogy a saját ostobaságát igazolja.
Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem.
Humor nélkül nem lehet élni. De véges-végig "elhumorizálni" az időt: úgy meg nem érdemes.
Csak az erős fordítja a szenvedést is javára.
Nincs fantasztikusabb, nincs rejtélyesebb, mint a mindennapi ember, az élet maga - s az a kiirthatatlan, belénk vésett törvény, hogy az őrjítő viszonylagosságban és a megakadályozhatatlan változásban is rendíthetetlenül, csak-csak keressük a rendíthetetlenséget.
Lehet szánalmasan öregedni, vonszoltatni egy gyorsuló szekérrel. S lehet fenségesen, természetesen.
Magát a tanulást kevesen szeretik. (...) Tudni jó. Amikor már tudjuk a dolgokat. A tudás hatalom - bármilyen elcsépeltnek, sőt karikírozhatónak látszik ez a mondás. Nem, ne ringassuk magunkat ábrándokba: a tudás által az ember nem valamiféle külső, látványos hatalom birtokosa lesz, igaz, aki tudja a dolgok lényegét, erre nem is pályázik - hanem egyszerűen csak meg tudja hosszabbítani saját határait, a lényét képes kiterjeszteni, akár kozmikus méretekre. Minél többet tud, annál kevésbé lesz idegen a világban és annál kevésbé tudja a világ átejteni.
Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.
Abban nem hiszek, hogy bárki életére receptet lehetne adni. Abban hiszek, hogy ha az ember képes arra, hogy elmélyedjen egy kicsit önmagában, akár csak tíz percig vagy negyed óráig, amikor nem engedi magára hatni a külvilágot, akkor rájön arra, hogy mi az üzenet, ami belülről szól. Hogy miért boldogtalan, mitől boldog, mit tehetne.
Szeretet. Egy szó, amit a gyűlölködők lemosolyognak, egy szó, amit az álszentek szólamszerűen lejárattak, egy szó, amit a gőgösek kisajátítanak, egy szó, melyet a romantikusok összetévesztenek a szirupos érzelgősséggel, egy szó, amelyet a kényelmesek igyekeznek visszaszorítani a vérségi kapcsolatokba. Egy szó, amit magánketrecünkbe zártunk, s csak ünneptájt eresztjük néhány órára szabadon. Egy fogalom, amelyről azt hisszük, tudjuk, mit jelent; pedig még csak a felszínét ismerjük egy mélyebb jelentésnek.
A nyílt, egyenes beszéd nem azt jelenti, hogy minden önkontroll nélkül tüstént a másik arcába vágjuk mindazt, ami első pillanatban a lelkünkbe tolul. Olykor ajánlatos a nyelvet fékezni, mérlegelni: az igazság vagy csak a puszta indulat késztet-e arra, hogy gátlás nélkül nyilvánuljunk meg. A sértő fogalmazás nem őszinteségünk, hanem bárdolatlanságunk jele.

2019. május 26., vasárnap


Kiss Norbert - Menj tovább...
Van, hogy hátat fordít neked
Néha az egész galaxis,
S jó időre feledésbe merül
Milyen is egy katarzis,
Sorra csak a rossz talál meg,
Csak gyűlnek, gyűlnek a fellegek,
S bármerre is nyújtod karod,
Csak háttal állnak az emberek...
A porban ülve meggyötörten,
Csak az legyen előtted,
Volt már ilyen napod nem egyszer,
De nem adtad fel, s legyőzted,
Az idő soha nem fog megállni,
S ha a szemedbe néz,
Te leszel a gyávább,
Engedd hát, hadd haladjon
Megállíthatatlanul tovább,
Ha meginogna erőtlenül a lábad
És úgy érzed elég volt, feladnád,
Gondolj arra, holnap új nap kezdődik,
S hidd el,hogy várni fog rád,
Állj fel,
Menj tovább akkor is,
Ha a napsütés is szürke,
A gyerekkori éned ez egyszer
Hadd legyen rád büszke...

2019. május 25., szombat

A szülőkről



Alig törődünk a szüleinkkel, de egy napon rájövünk, hogy az idő telik és ők nem lesznek fiatalabbak!

A szülők gyerekeik iránt érzett szeretete a legerősebb és a legigazabb, semmi nincs ehhez hasonló, még a halál sem szünteti meg ezt a szeretetet.



Sajnos néha későn értünk meg egyes dolgokat, sok esetben megbántjuk, megsértjük a szüleinket, évek múltán jövünk rá arra, hogy milyen igazságtalanok voltunk velük.

Ma elhoztunk nektek néhány olyan gondolatot, amely mindenkit meggyőz arról, hogy a szülői szeretet felbecsülhetetlen érték.

1. Ne sértsük meg a szüleinket, mert ők túl közel állnak hozzánk, a távolság köztünk és a szülők között annyira kicsi, hogy szinte lehetetlenség nem megsebezni őket.
2. A család az apa királysága, az anya univerzuma és a gyerekek paradicsoma.
3. Amikor a gyerekek különköltöznek a szülőktől és saját pénzükből élnek, akkor értik meg, hogy nem ők a legokosabbak és a szüleik nem a legbutábbak.
4. Amikor felnőtté válunk, akkor kezdjük értékelni igazán a szüleinktől kapott tanácsokat.
5. Szeressük a szüleinket, mert ők nem hagynak el bennünket, a nehéz helyzetekben sem.
6. Mindenkinek van két szárnya: az anya és az apa, ameddig a szüleink élnek, addig mi repülünk, de egy szárnnyal repülni nagyon nehéz… szárnyak nélkül pedig meg kell tanulni járni. Segítsen az Isten mindenkit, hogy minél tovább tudjon repülni, mind a két szárnyával, vigyázzunk a szüleinkre.
7. Ne neveljük a gyerekeinket, mert úgyis ránk fognak hasonlítani, jobban tesszük, ha először magunkat neveljük.

2019. május 24., péntek



Régen más volt az élet
Régen más volt az élet, másak voltak az emberek,
több volt bennük a jóság, és sokkal több a szeretet.
Ki szegény volt nem nyomorgott, s nem is éhezett,
hisz mindig voltak olyanok, kik ellene tettek.
Régen a szegény embert éppúgy tisztelték,
mint azokat, kiknek elismerték gazdag jólétét,
mert akkor még a gazdagok is érző szívvel bírtak,
nem feledve azt, hogy honnan is indultak.
Régen nem gyűlölték az emberek ennyire egymást,
sokkal jobban átérezték a másik fájdalmát,
s ha mással nem hát szép szóval vigaszt nyújtottak,
mindazoknak kik sorsuk által bajba jutottak.
Ma már nincs lelki megértés, és nincsen irgalom,
sem igazhitű simítás a könnyes arcokon,
csak szánalom van azoknak, kiknek hajszolt életét
mély nyomorba döntötte az úri elitség.
Kun Magdolna



Egyszerű gondolatok
Legyél egyszerű, ám szívedben nemes,
és soha ne tagadd meg emberségedet.
Mert akinek szíve szeretettel telt meg,
az érzelmek terén soha nem lesz vesztes.
Az érzelemmel bírónak gazdag lelke van,
így sosem marad magára az élet-viharban,
mert mindig lesz egy kéz, mely odaemeli,
ahol elveszett hitét visszanyerheti.
Kun Magdolna



Addig leszel boldog
Addig leszel boldog, míg ott vannak veled
azok az emberek, kik nagyon szeretnek.
Kik féltve vigyázzák, hogy meg ne sértsenek
virágzó utadon a szúrós tövisek.
E szúrt tövisek vérző sebét nem gyógyítják meg,
csak az Istenáldást rád simító szülői kezek,
melyeknek minden szorítása, minden ölelése,
eltévedt lépteidnek biztos menedéke.
Addig leszel boldog, míg óvják léptedet,
azok akik éjszakánként érted könnyeznek,
s kiknek minden egyes imaszavuk azért esdekel,
hogy szíved a szomorúság ne sorvassza el.
Hisz te is tudod, addig lesz értelme e földi életnek,
míg rád ölelik szüleid a szeretetüket,
s míg megleled általuk azt a régi biztonságot,
amiben önmagad boldog kisgyermeknek látod.
Kun Magdolna

Szeretet
Amíg szívedből a szeretet mások felé árad,
esélyt adsz egy új és boldogabb világnak.
Egy olyan boldog világnak, mely elfeledteti,
hogy milyen, ha a fájdalom lelkedet sebzi.
Mert ha kiáramló szereteted viszonzásra lel,
a legboldogabb embernél is boldogabb leszel,
hisz általad lesz valósággá az-az Isteni csoda,
melynek beteljesülése a szeretet szava.
Kun Magdolna

2019. május 18., szombat


Elmúlás könnyei…
Belátom ott tévedtem nagyot, hogy
Fiatal szívem öreg testben dobog,
Hittem, szívemben maradt, az örök
Ifjú nyár, szememből könny csordogál.
Elhullott időt magammal viszem,
Rozsdás emlékként fényesítgetem,
A reményt, amelyből oly sok marad,
Társként cipelem, míg utam halad.
Az ősz színében színesebb a táj,
Múltból rám köszön, idős néni már,
Kezében virág, hullatja szirmait,
Vázába tereli hervadó szárait.
Miért van az ősz, miért nincs a nyár?
Nem lenne felhő sem életünk során,
Párjával élne ki párra talált,
Örökké szeretve , életük során.
Alb Antal 2019. május 17.

2019. május 11., szombat

Ami számít


Ami számít
Csak az számít mindig, amit életedben adsz,
mert halálod után már semmid sem marad.
Hiába gyűjtsz magad köré ékes kincseket,
csillogását, szépségét el nem viheted.
Ezért mindazt, mi szétosztható, oszd hát el te is,
hogy mások is viselhessék szíved kincseit,
hisz ezek a mások fognak téged éltetni tovább,
ha már rózsaszirmok lepik sírod fejfáját.
A legnagyobb ajándék, mit szívből adhatunk,
az ha más szemébe könnyet csalhatunk,
de nem a fájdalomét, mely lelkét szomorítja,
ha nem azon érzést mi szeretetét a te szívedbe lopja.
Kun Magdolna

2019. május 10., péntek

.
Fekete István: Az ima
Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet.
- Mondd, kisfiam...
És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és én mondtam az imát, és gyönge gyermeki képzeletemmel felemeltem lelkem az Istenhez.
Később - a diákévek kamaszos rohanásában - az ima a templomot jelentette, ahol elcsitultak a zűrzavaros vágyak, lassúra vált a lépés, tompán koppantak a szentelt kövek és az oltár előtt lobogó örökmécs mindig megmelegített, ha kinyújtottam feléje didergő kezemet. Ekkor már nem könyvből imádkoztam és nem is a régi kis imádságokat mondtam. A kivilágosodó értelem szavakat keresett, melyek újak, szépek voltak és csak az én örömömet, bánatomat, kérésemet vitték az Örökkévaló elé.
Aztán jött az előbbi világégés és mindig mélyen megrendített az imára zendült kürtök rivalgása s a térdre hullt harctérre induló századok halálos csendje, ahol szinte érezni lehetett az elhagyott otthonok felé szálló gondolatokat, aggódást, szeretetet, igazi imát, ami hangtalanul szárnyalt a halál felé induló férfiak lelkéből.
Ó, milyen kicsik és mégis mennyire férfiak voltak ezek a katonák, akik káromkodva ébredtek, káromkodva feküdtek és csak itt döbbentek rá, hogy az igazi kiállás hitben, vérben, fájdalomban, betegségben - és imádságban akár ezrek előtt a nyílt terek porában: az egyetlen és valódi férfiasság.
Aztán jött a zuhanás Trianon halálos völgyébe. Jött a megalázás, a szégyen, az elesettség, szegénység, járvány és jöttek az imák. Az egész nemzet megtanult imádkozni és nem szégyellték már a férfiak sem - egy-egy ,,szóra" - befordulni a templomba. Ezek a férfiak többnyire megjárták a harctereket és megtanulták, hogy egyetlen félelem örökös csak - nem halálfélelem, hanem az istenfélelem. És ahogy az imádság felé fordult a nemzet, úgy emelkedtünk ki a halálraítéltség posványából.
Amilyen csendesek lettünk, olyan hangos volt körülöttünk a győztesek páholya, és amilyen fennhéjázók voltak ők, olyan alázatosak lettünk mi, mert akkor éreztük már, hogy az alázatosságnál nincsen nagyobb a világon. És elhallgatott körülöttünk az erőszak süvöltése, mert halkan szólni kezdtek a kassai harangok és meghallhatták az egész világon, amikor a dómban a magyarok Te Deum-ot imádkoztak. Nagy, szent pillanatokban mindig az ima volt velünk, mellettünk, értünk. Nagy örömökben, nagy sírásokban, csendben és viharokban: ima, ima. És most mégis mind több helyen hallom, olvasom, hogy valaki imádja a lencsefőzeléket, imádja a karóráját, imádja a kirándulást és a táncot. Préda lett ez a szó, melyet magyar paraszttól sohasem hallott senki, és elkopott lassan, mint a kocsmaküszöb.
Mindenki ,,imád" mindent. A lovát, a szeretőjét, a nyakkendőjét... megszentségtelenítve egy szót, az emberi lélek néma himnuszát, tisztaság, a kérés, a vigasz, a félelem, az istenkeresés egyetlen, utolsó felkiáltását, amikor már nincs semmi, de semmi segítség, mentsvár, csak az ima.
Ne imádj hát mindent, édes Magyarom, ne szórd lelked aranyát, nyelved szépségét a rombolás disznai elé, ne imádj semmit, csak az Istent, mert nem tudod, milyen idők jönnek és nincs az a vihar, mely elpusztíthatna, ha veled van az imádság és veled van az Isten.

2019. május 1., szerda


Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem
Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek jól elrejtett,
s jelezte a csapdát vermet.
Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon.
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat szégyen érjen.
Valaki véd, szeret engem,
Pedig talán nem érdemlem.
(Tóth Endre )


2019. április 27., szombat


Az Úr klinikájára mentem rutinvizsgálatra, és azt mondta, hogy beteg vagyok.
Jézus megmérte a vérnyomásomat. Látta, hogy alacsony a gyöngédségérzetem.
Megmérte a lázamat, a lázmérő 40 fokos aggódást mutatott.
Az EKG kimutatta, hogy bypass műtétre van szükségem, mert nem áramlik a szeretet: az artériákat elzárja a magányosság, és nem tudom kiüresíteni a szívemet.
Aztán az ortopédiára mentem, mert nem tudok sétálni a testvérem mellett, nem tudom megölelni a barátaimat, mert összetörtem magam irigységgel utazás közben.
Azt mondta, hogy rövidlátó vagyok, mert nem látok túl a testvéreim hiányosságain.
Amikor süketségre panaszkodtam, megállapította, hogy nem figyelek Jézus hangjára, pedig naponta szólt hozzám.
Kaptam Jézustól egy díjmentes konzultációt, mivel ő irgalmas, ezért megfogadtam, hogy amint elhagyom a klinikáját, csak természetes gyógymóddal élek, ahogy ezt felírta nekem az ismeret szava által:
Minden reggel egy pohár hálával kezdjed a napot!
Munkába menet vegyél be egy kanál békét!
Óránként egy tabletta türelem, egy adag testvériség és egy pohár alázat!
Amint hazaérsz, vegyél be egy adag szeretetet!
Lefekvéskor vegyél be két adag tiszta lelkiismeretet!
Ne merülj szomorúságba vagy kétségbe azért, ami történik veled.
Isten tudja, mit érzel...
Isten tökéletesen tudja, hogy mit kell megengednie, hogy megtörténjen veled az életed során.
Isten célja egyszerűen tökéletes.
Olyan dolgokat akar megmutatni neked, amiket csak te tudsz megérteni saját életed által és ott, ahol vagy.
Isten adjon neked...
Minden viharért egy szivárványt,
Minden könnyért egy mosolyt,
Minden gondoskodásért egy ígéretet,
Áldást minden megpróbáltatás során.
Minden problémára küldjön...
• egy hűséges barátot, akivel megoszthatod,
• minden sóhajtásra egy édes dallamot,
• és választ minden imára.

Angyalokkal az Életünkben

"Sok angyal van közöttünk, aki nem csupán álruhát öltött, de a születése pillanatában odafenn hagyta az angyal-múltjára való emlékezetét is.
Ő maga sem tudja, hogy angyal.
Nem emlékszik rá.
Csak érzékenyebb.
Finomabb.
S bármilyen sötét és mélyre süllyedt gengsztervilágban élünk, ő úgy érzi, hogy mégsem tehet meg mindent.
Neki nem szabad.
Mindenki lop, neki nem lehet. Mindenki megbízhatatlan, link, ő nem lehet az.
Mindenki gátlástalanul hazudik, ő elpirul. Nem engedi hazudni a "származása".
Egyszerű, romlatlan Lelkű emberek; jók, tiszták és becsületesek. Rengetegen vannak. Ezekre mondjuk, hogy rendes emberek.
"Nem idevalók."
Emlékeznek még egy Erkölcsre, amit ma már régóta nem tanítanak. Hozzák magukkal. Bár nem tanulták, nem is tapasztalhatták sehol - a vérükbe van írva.Tudják, hogy másokhoz jónak kell lenni, s bár roppant hátrányos manapság: tisztességesnek kell maradni.
Hogy angyallal beszélsz, azt onnan tudod megállapítani, hogy felelősséget érez érted. Nem prófétálni kezd, hanem vállal Téged - mert el kell számolnia Veled. Fontos vagy neki. Akkor is, ha egyszer lát az életében. S azt szeretné, ha ő is fontos lenne neked - akárcsak egy futó pillanatig."
/ Müller Péter /

2019. április 19., péntek

Aranyosi Ervin: Miről szól a Húsvét?

Miről szól a Húsvét? A feltámadásról!
A hit győzelméről! Miről szólna másról?
Hogy a szenvedésnek, akkor lehet vége,
ha szeretet ébred mindenki szívében!
Ha félelmeinket el tudjuk engedni,
ha képesek vagyunk új emberré lenni.
Mert akik bántanak, tanítanak minket,
s nem kell visszaadni, attól óva intlek!
Tanuld meg hát büszkén viselni kereszted,
s ha így méltóságod már visszaszerezted,
légy a megbocsájtó, mindenkit megértő,
s csökken majd a bántó, s elkerül a sértő!
Tisztulj meg belülről, kezdd el változásod,
s meglátod követ majd újuló világod.
Szívedben a jóság, hagyd hogy feltámadjon,
aztán a valóság, méltó választ adjon.
Mit üzen a Húsvét? Higgyél önmagadban,
higgyél a lélekben, s ne csak az anyagban!
Mert a lélek túlél, feltámadni képes,
ám a test csak szolgál, földi léte véges.
Csak te rajtad múlik, utad hogyan járod,
teremts hát lelkesen boldogabb világot!
Keresd az örömöt, s tedd le a kereszted,
ezzel fájdalmaid végleg elereszted.
Támadj fel kegyes nép, kezdj magadban hinni,
nem elég az Úrnak szép véréből inni!
Újulj meg, virágozz, akár a természet,
a feltámadásból vedd csak ki a részed!
Határozd el, kérlek: – Mától szebben élek,
önmagam teremtek, s jövőmtől nem félek,
újra magam leszek, mihelyt feltámadok,
s minden kihívásra méltó választ adok!



ÜNNEPEK
Merre tart a világ, mostanában
Hiszünk-e még - Isten szavában
Vagy csak az ünnepeket várjuk
Hogy teljesüljön - minden vágyunk.
Szeretetre vágyunk, és békességre
A körülöttünk megbúvó, meghittségre
Csak az nagy baj, az ünnepekkel
Elmúlnak mind - de a vágyaink nem.
Úgyhogy, ha várod az ünnepeket
Hogy merits, egy kis szeretetet
Gondolj arra, hogy minden nap
Ünnep számodra, ha szeretve vagy.
De nem akarok, ünneprontó lenni
Csak előbb,próbáljúnk meg szeretni
Ha szívedben, szeretet van, és béke
Az ünnepeknek számodra - sosem lesz vége.

HÚSVÉT VAN

Feltámadott! Feltámadunk
mi is Őérte s Ővele!
Húsvét van, drága vigaszunk,
az örök élet ünnepe.
Füle Lajos versei


Adventi kalácskoszorú


Hozzávalók:
  • 50 dkg finomliszt
  • 1 mk. só
  • 2,7 dl tej
  • 1 nagy tojás
  • 2 ek. cukor
  • 0,5 dl olaj
  • 2 dkg élesztő
Töltelék:
  • kis üveg lekvár (lehet kísérletezni)
  • 20 dkg őrölt dió
  • 10 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • csipet fahéj
  • 1 citrom reszelt héja
  • 10 dkg aprított befőtt
Az élesztőt cukros langyos tejben felfuttatom, közepesen lágy tésztát dagasztok, ha kell, kevés tejet
még adok hozzá. Meleg helyen, vagy pokrócba csomagolva a duplájára kelesztem. Lisztezett deszkán
átgyúrom, és egész vékonyra nyújtom. A tésztát megkentem a lekvárral, megszórom a cukrozott dióval,
amiben elkevertem a fahéjat, vaníliás cukrot és a citromhéjat, majd meghintem az aprított befőttel.
Feltekerem, gáz tepsire helyezett sütőpapíron karikába hajlítom. Egy éles késsel kb. másfél ujjnyi
vastagon bevagdosom, úgy, mintha szeletelném, csak nem vágom át teljesen a tésztát.
Ezután a szeleteket kissé kifordítom, hogy félig takarják egymást. Letakarva még 30 perc alatt újra
kelesztem.
Ez alatt a sütőt előmelegítettem 180 fokra. A megkelt tésztát vékonyan lekenem (sárgabarack)
lekvárral, amit kevés tejjel felhígítok. Mivel gyorsabban barnul, mint a tojáskenés, ezért
félidőben le kell takarni egy alumíniumfóliával. 35 perc alatt sül készre.
Lehet kísérletezni a lekvárral és a gyümölcsökkel. Az első két képen aszalt sárgabarack és marcipán
darabkák ízesítik, a lekvár birs. A két utolsó képen a töltelék nektarin lekvár és befőtt ízesítést kapott,
mint amit kóstoltatok.
Amit láttatok, szállítási okok miatt kapott más formát. Minden ugyanúgy készült, mint a leírásban,
de a szeletek teljesen át lettek vágva két és fél centis darabokra, és kerek tortaformában egymás
mellé lettek ültetve.
Egy kis trükk, az azonos méretek vágásához. Egy széles kést ráfektetek a tésztára, élére billentem, és vágok.

Az utolsó képen látható kalácsnál nyújtás után a tészta széleit levágtam, hogy kicsit formásabb
legyen a téglalap, és abból készítettem a közepére egy rózsát.

Szabadján…
Hajnal van, s derengő arcával
Benéz az ablakon a holnap,
És nézzük egymást: porszem ember
S Ő, a nyugodt, végtelen tenger,
S órakorongja a kelő nap.
Hajnal van, ámbár még sötét van,
De utána már csak fény jöhet…
Mert az Idő is csak szolga itt
- Hordva a Nagy Úr parancsait -,
Mosdatva embert és követ.
Hajnal van, s régi, elfeledett
Szabad és édes dalokat költ
Asztalon a hétéves pohár…
- Vidám, önfeledt mókás madár -
S alattam régi, hazai föld.
Hajnal van… A szívem is más itt!
A tervek, álmok – igaz – nagyok…
Időt s az Utat látva látom:
Elkezdődött az én világom,
Mert végre-végre szabad vagyok.

Fekete István író - rajongói oldal

2019. április 18., csütörtök

Müller Péter: A magányban berozsdásodsz…


– Azért, mert a magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat.
Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó.
A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital.”

.

.

.

.