2018. november 19., hétfő


Szeretni kell!
Szeretni kell, ennyi az egész,
Akkor is, ha az élet nehéz!
Nem szabad elveink feladni, 
S a jó felé kell, mindig; halladni!
De miért kell, jónak lenni,
S ha lehet, egymást szeretni?
Azért; mert a gyűlölet rombol,
Ha a szívedben; jégcsap dorombol.
A szeretet, megszépiti lelkedet,
Az életed, s az egész személyedet.
S előbb-utóbb rájössz arra,
Csak a szeretetnek van; rajtad hatalma.
Jónak lenni; sokkal nehezebb,
De az ember avval; nem kevesebb.
Ha szeretetben él - gyűlölet nélkül,
S a világ körülötte; hidd el, megszépül

Szerencsés János /Ioan Cornea

2018. november 14., szerda



,,Az őrangyalunk a leghűségesebb barátunk, mert éjjel-nappal, mindig és mindenütt mellettünk van. "
Vianney Szent János

Tánczos Katalin
AZ ÉN MIATYÁNKOM
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD
Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!

2018. november 9., péntek


Wass Albert: Az igazit keresed?
Az “Igazit” keresed?
Én is azt kerestem sokáig,
s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt…
Most már az “Igazat” keresem…
Mert az “Igazi” szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz… Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja… Az “Igazi” álmodik veled, az “Igaz” virraszt melletted…
Az “Igaziba” belehalsz, az “Igaz” meghal érted, ha kell…
Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek…”

2018. november 4., vasárnap

Az önsajnálatról



Az önsajnálat olyan, mint a mocsár. Szép lassan elkezd lehúzni, és egyre mélyebbre süppedsz benne. Az első pillanatokban még észre sem veszed, hogy gond van. Először azt hiszed, egy tükör előtti, erőltetett mosollyal kiránthatod magad belőle, de hamar rájössz, hogy okos könyvek ide vagy oda, ez bizony mégsem működik. Hatalmas kezek szorítják a bokádat, és nem eresztenek. Eltűnnek a színek, eltűnnek az illatok, eltűnik minden értelem. Tudod, hogy baj van, de a mocsár már a combodig ér. Mindeközben teljesen magadnál vagy. Ettől még ijesztőbb az egész. Azt is tudod, hogy mozdulnod kéne, de képtelen vagy rá. Bilincsben vergődsz, a pániktól levegőt is alig kapsz. És minél tovább vagy benne, annál kisebb az esély, hogy kimászol belőle. Nincs a környéken senki, aki a kezét nyújtaná, hogy kihúzzon. Már derékig ér a mindent elnyelő massza. Két választásod van: vagy feladod, és hagyod, hogy a kezed is elsüllyedjen, vagy gyorsan körbe nézel, és keresel egy kapaszkodót, amivel addig tarthatod magad a felszínen, míg össze nem gyűjtöd az erődet, hogy elkezdj kikecmeregni. Ehhez kell némi idő. Nem könnyű az embernek posványban ragadva összeszednie magát. De ezt neked, egyedül kell megcsinálnod. Szép lassan, centiről centire haladsz, és amikor a végén, kifulladva biztos távolságra ülsz rémálmod helyszínétől, és picit büszke mersz lenni, hogy megcsináltad, agyad hátsó zugában megszólal egy hang: Nem most jártál itt először. Jobban oda kéne figyelned a jelekre!
(Kristina Calu)



"Az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. Nincs egy pillanatnyi nyugta, mindig a következő pillanatra gondol, aztán az utána következőre, s így nem tudja élvezni a jelent." - Robert Merle

.
Ahol te vagy Istenem
Ahol te vagy Istenem, ott van az oltalom,
ott nyílik, virágzik az ember-nyugalom,
ott lobban fel, ott ragyog a szeretet lángja,
ott hajt ezüstszín levelet az olajfák ága.
Ahol te vagy Uram, nem hallatszik sírás,
sem zokogásban elhalt éles jajkiáltás,
mert az a könny, mely lélekszemben csillan,
a boldogság cseppje áldott otthonodban.
Kun Magdolna

AZ ÉLET VÉGÉRŐL

.

Maradj velem
Maradj velem akkor is, ha elér majd a végzet,
mikor már nem tudom a halál vagy az élet az
miért küzdenem kell, ha itt a végítélet.
Túl sokat nem kérek, csak őrködj felettem,
míg a veled töltött napjaimat magamba rejtem,
és a derűs, boldog percektől lesz annyi hitem,
hogy a legszebb földi csodát magammal vigyem.
Bármilyen erőtlennek tűnik is remegő kezem,
te csak szorítsd-szorítsd, míg el nem engedem.
A legutolsó kívánsággal tedd meg, amit kérek,
s én a legfényesebb csillagban élek tovább érted.
Kun Magdolna

2018. november 1., csütörtök

Halottak napjára


"Nincs halál és nincsenek halottaink. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit "szerettél"- mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét-s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál."
Müller Péter



Istenáldottak
Áldott legyen minden lélek, ki az égbe költözött,
s kik már nem éreznek többé földi örömöt,
mert érző szívük jéghideg lett, testük dermedt kő,
mit holtcsendjével őriz a homoktemető.

Vigyázz rájuk Istenem, vigyázd nagyon őket,
adj békés nyugalmat a végleg elmenőknek,
hogy ne fájja lelküket az a kínzó hiányérzet,
mely az itt maradtakra súlyos csapást méret.
Áldott legyen minden gyermek, ifjú, és öreg,
kik már egy más világban gyújtanak csillagtüzeket,
hogy feltündöklő csillagfénnyel átmelengessék,
a sírhantoknál sírdogáló emberek szívét.
Mindenszentek napján elnehezül szívünk,
és a sok-sok sír között elveszettek leszünk,
mert minden fejfa, minden kereszt emlékeztet arra,
hogy egyszer előttünk is állnak mélyen fejet hatva.
Kun Magdolna





Csillagok nyomán
Mennyi barát lépi már a csillagok nyomát,
feledve a földön hagyott idő múlását,
feledve a könnyeket, gyászt és bánatot,
s mindazt, ami egykoron fájdalmat adott.

Mennyi barát szárnyal már súlytalan a légben,
fájdalmukat elrejtve egy sóhaj erejében,
hisz oly nehéz elválni az otthontól, a háztól,
és szenvedni szeretteik gyötrő hiányától.
Mert bármily gyönyörű a fényes mennyország,
nem múlhatja felül a család hiányát,
s nem múlhatja felül azokat a féltő szavakat,
melyek a túléléshez egykor reményt adhattak.
Szárnyaljatok barátaim, és ne búsuljatok,
mert egy nap mindenkivel találkozhattok,
s akkor felszárad az sok-sok kihullt csillagkönny,
amely lelketek mélyéből fájva előtör.
Kun Magdolna



Megköszönném, Uram
Ha visszaadnád, Uram szeretteimet,
megköszönném neked, hogy velem lehetnek.
Úgy vigyáznám őket mint önnön életem,
hisz tudom, hogy nélkülük veszve van minden.

Ha megengednéd, Uram, hogy ölelhessem azokat
akik hűségükkel egyengették életutamat,
nem lázadnék ellenük, nem bántanám őket,
nem szőnék könnyekből síri szemfedőket.
Csak áldanám, és áldanám azokat a perceket,
melyekben kegyességed által újjászülettek,
s köszönő imát mondanék minden egyes nap
azért, hogy halálomig velem maradnak.
Kun Magdolna


Ma szeress
Ma szeress,
és ma mondd el
mi szívedben lapul
kimondatlanul,
mert holnap talán,
értelmét veszti mindaz,
miről hallgatsz.


Hisz villanásnyi életünk,
egy pillanat alatt
homokrögöt porlaszt.
S akkor már hiába a szó,
és hiába a beszéd,
a halál fejezi be
ki nem mondott
meséd.
Kun Magdolna

Sok éve már, hogy elmentél, de még mindig előfordul, hogy elfelejtem, s fel akarlak hívni, hogy elmondjak valamit. Aztán rájövök: hozzád már nem kell telefon, elmosolyodom, és mesélni kezdek. Szeretem a beszélgetéseinket ezen a közvetlen csatornán, sokszor még szavak sem kellenek, tudom, hogy előbb értesz, mint én magam. Olyankor egészen más vagy, mint mikor utoljára láttalak. Nincs már a beteg test, sem az összetört tekintet, a hangod olyan, mint fénykorodban, s én hálás vagyok, hogy ma is visszacseng hozzám egy távoli világból. Tisztaság és fényesség érkezik veled, s az a mindentudó bölcs nyugalom, mely azokból árad, akik már kiszabadultak a földi fogságból.
Tudom, hogy létezel. Bár sosem mondtad, lényed valóságosabb, mint valaha, s élőbb vagy te, mint mi mindannyian.

Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács
www.ragyoglak.hu

2018. október 30., kedd


“Legyen bátorságod az élet nagy csapásaihoz, és türelmed a kicsikhez: és amikor szorgalmasan elvégezted napi feladataidat, aludj nyugodtan: Isten ébren van.”
Victor Hugo

2018. október 29., hétfő


Kiss Norbert – Csak addig szeress...
Csak nézz a szemembe, csak nézz tovább,
Akkor is, ha marna az angyalok könnye,
S ha gondolatban a túlvilág kapujában járnék,
Lehelj rám oltalmat a porban összetörve,
Csak csókolj még, csak csókolj tovább,
Akkor is, ha mérgemet a Világba kiáltom,
Némítsd el végleg szomjazó ajkaim,
S vigyázz rám, ha a megváltó halált kívánom,
Csak ölelj még, csak ölelj tovább,
Akkor is, ha erőm teljesen elfogyna,
Tartsd még életben elgyengült testem,
S hangodat hallva lelkem visszafordulna,
Csak szeress még, csak szeress, csak szeress,
Akkor is, ha a haláltól az élet lenne gyávább,
Míg egy utolsó dobbanással búcsúzom tőled,
Csak addig,
S talán egy perccel tovább...

2018. október 28., vasárnap



Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe
Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!
Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!
Ha az élet zajgó tengerén -
Irányitó, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!

2018. október 24., szerda


"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesapám."

"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."


"Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre,
néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan."
Gárdonyi Géza

2018. október 23., kedd


Kiss Norbert - Angyalok sorsa...

Éhen halt szívvel csak a múltamat látom,
Nem hogy a jövőt,
A holnapot sem várom,
Mint a fuldokló élet a dagályra várva,
A parton vergődve nevetni a halálra,
A teremtőmnek vajon mi volt a terve,
Hogy ledobott erre az élettelen helyre,
Letépte szárnyam,
S a porba taszított,
A lelkem helyére egy keresztet hasított,
Füleimbe fájó sikolyokkal tömve,
Lábaim mélyen leásva a földbe,
Bekötött szemmel a sötétségbe küldött,

Érzékek nélkül a puszta létért küzdök,
Egyedül a szívemet hagyta meg az élet,
Csak azért,
Hogy végre megtaláljalak téged...



facebook.com/kissversek




Kiss Norbert - Minden nap ajándék...
Hajad koronája
Őszbe fordulhat,
Ráncok boríthatják
Halhatatlan mosolyunkat,
Szemeid világa is
Másként csilloghat,
S hangod csengettyűjére
Fátyol borulhat,
Ha testünk meg is görnyed
Az élet súlya alatt,
Lelkünk mégis örökké
Fiatal marad,
Köszönöm a sorsnak,
Hogy itt vagy mellettem,
Hisz' mióta elém sodort,
Minden nap, újra
Beléd szerettem...

2018. október 12., péntek

2018. október 5., péntek


Gondolatok Szabó Magdától....
Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.
Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.
Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.
A hűség tulajdonság, a hála tanítható.
Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.
Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.
Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen.
Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.
A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.
Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni.
Egyszerre kell tervezgetni és dolgozni, mert ha valamelyik kimarad a kettő közül, nem teljes az élet.
Míg fiatal az ember, ahogy leteszi a fejét, már szunnyad, ha pedig megöregszik, elszundít ugyan hamar, de fel is ébred, aztán csak néz, töpreng, mintha úgy rendezte volna a természet, hogy mikorra már nagy darab idő van a háta mögött, legyen módja végéggondolni.
Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.
A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.
A csüggedés és a kétségbeesés a hit csődje.
Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.
A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom.
Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.
Szabó Magda
1917. október 5. — 2007. november 19.
Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító

.

.

.

.