“Legyen bátorságod az élet nagy csapásaihoz, és türelmed a kicsikhez: és amikor szorgalmasan elvégezted napi feladataidat, aludj nyugodtan: Isten ébren van.”
Victor Hugo

Kiss Norbert – Csak addig szeress...

Csak nézz a szemembe, csak nézz tovább,
Akkor is, ha marna az angyalok könnye,
S ha gondolatban a túlvilág kapujában járnék,
Lehelj rám oltalmat a porban összetörve,

Csak csókolj még, csak csókolj tovább,
Akkor is, ha mérgemet a Világba kiáltom,
Némítsd el végleg szomjazó ajkaim,
S vigyázz rám, ha a megváltó halált kívánom,

Csak ölelj még, csak ölelj tovább,
Akkor is, ha erőm teljesen elfogyna,
Tartsd még életben elgyengült testem,
S hangodat hallva lelkem visszafordulna,

Csak szeress még, csak szeress, csak szeress,
Akkor is, ha a haláltól az élet lenne gyávább,
Míg egy utolsó dobbanással búcsúzom tőled,
Csak addig,
S talán egy perccel tovább...

facebook.com/kissversek

Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe

Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!

Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!

Ha az élet zajgó tengerén -
Irányitó, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!

Apu meséld el nekem

Apu meséld el nekem
Milyen az élet odafent?
Hallgattok e szép zenéket?
Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,
vártak e már odaát?
Odafent is van e álom?
Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,
odafent milyen a csend?
Fájt e a lelked,
mikor tested örökre megpihent?

Apu meséld el nekem,
van e ott is szerelem?
Egymáshoz bújik e a lélek,
születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?
Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?
Ha lelked más testébe száll,
akkor is gondolsz e reánk?

Apu mesélj, van e élet a halál után?
Tényleg az angyalok vigyáznak e ránk?
Mesélj milyen az idő odafent?
Kell e kabát, mint idelent?

Apu meséld el nekem
Odafent van e szeretet?
Vannak e ott is gonosz lelkek?
Vagy ők tényleg a pokolba mennek?

Mondd, miyen a tél, az ősz a nyár?
Tavasszal ragyog e ott is a napsugár?
Mikor a lelked a mennybe szállt,
várt e ott rád a boldogság?

Apu meséld el nekem,
ül e könnycsepp neked is a lelkeden?
Mondd, hogy csak álmodom
Nevetünk mi még ezen a bús dalon

Apu mesélj kérlek,
odafent kell e majd félnem?
Vagy ott is vigyázol reánk,
ahogy azt tetted, egykor hajdanán?

( Jolie Taylor )

"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesapám."

"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."

"Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre,
néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan."

Gárdonyi Géza

"Anya! Ne légy szomorú, hisz én mindig itt leszek veled. Bár már nem látod a testemet, Isten meghagyta neked a lelkemet. Ha lehunyod a szemedet és körülötted minden elcsendesedett, akár meg is érezheted. Tudd, hogy én mindig ott leszek melletted. De ne sírj sokat kérlek, hisz nem könnyekből áll az élet. Azt szeretem, ha mosolyogsz, és mint a nap úgy ragyogsz. Fénylő napsugár legyél nekem, mert a fényedtől boldog a lelkem. Én jól vagyok itt a mennyben, hisz Isten mellett vagyok szeretetben. Barátaim is vannak és számukra én is az vagyok. Ők nem mások, mint az angyalok. Egyszer majd megismered őket. Egyszer. De nem most. Ennek az ideje számodra még nem jött el, hisz neked még élned kell. Menni tovább az utadon. Nélkülem, de mégis velem, mert kísér majd a lelkem. Sosem hagylak magadra. Szíved fájdalmát ez vigasztalja. És a szeretetem. Amivel az édesanyámat láthatatlanul körülölelhetem. Mert a szeretet örök és nem múlik el soha, még akkor sem, ha az embert az Isten magához szólította…" (Lippai Marianna)

Kiss Norbert - Angyalok sorsa...

Éhen halt szívvel csak a múltamat látom,
Nem hogy a jövőt,
A holnapot sem várom,
Mint a fuldokló élet a dagályra várva,
A parton vergődve nevetni a halálra,
A teremtőmnek vajon mi volt a terve,
Hogy ledobott erre az élettelen helyre,
Letépte szárnyam,
S a porba taszított,
A lelkem helyére egy keresztet hasított,
Füleimbe fájó sikolyokkal tömve,
Lábaim mélyen leásva a földbe,
Bekötött szemmel a sötétségbe küldött,
Érzékek nélkül a puszta létért küzdök,
Egyedül a szívemet hagyta meg az élet,
Csak azért,
Hogy végre megtaláljalak téged...


facebook.com/kissversek

Kiss Norbert - Minden nap ajándék...

Hajad koronája
Őszbe fordulhat,
Ráncok boríthatják
Halhatatlan mosolyunkat,
Szemeid világa is
Másként csilloghat,
S hangod csengettyűjére
Fátyol borulhat,
Ha testünk meg is görnyed
Az élet súlya alatt,
Lelkünk mégis örökké
Fiatal marad,
Köszönöm a sorsnak,
Hogy itt vagy mellettem,
Hisz' mióta elém sodort,
Minden nap, újra
Beléd szerettem...

facebook.com/kissversek

TE ERŐT ADSZ

Gondolatok Szabó Magdától....

Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.

Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.

Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.

A hűség tulajdonság, a hála tanítható.

Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.

Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen.

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.

Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni.

Egyszerre kell tervezgetni és dolgozni, mert ha valamelyik kimarad a kettő közül, nem teljes az élet.

Míg fiatal az ember, ahogy leteszi a fejét, már szunnyad, ha pedig megöregszik, elszundít ugyan hamar, de fel is ébred, aztán csak néz, töpreng, mintha úgy rendezte volna a természet, hogy mikorra már nagy darab idő van a háta mögött, legyen módja végéggondolni.

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.

A csüggedés és a kétségbeesés a hit csődje.

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.

A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom.

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

Szabó Magda
1917. október 5. — 2007. november 19.
Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító