"Ma is csak úgy, mint réges-régen.
Ő volna végső menedékem.
Mindent, mi fáj s szívem tépi, elpanaszolnék sorra néki.
Fejem keblére hajtanám, ha élne még az Édesapám."

"Emlékszem mikor szeretett,
Emlékszem mikor nevetett,
Emlékszem mikor sírt a lelke,
Emlékszem mikor átölelt.
Emlékszem mikor remélte,
Emlékszem mikor hitte,
Emlékszem mikor elhitte,
Emlékszem mikor rám nézett.
Emlékszem mikor szenvedett,
Emlékszem mikor remélve,
Emlékszem mindig várt engem,
Emlékszem mikor végleg elment....."

"Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a gyermek megy előre,
néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan."

Gárdonyi Géza

"Anya! Ne légy szomorú, hisz én mindig itt leszek veled. Bár már nem látod a testemet, Isten meghagyta neked a lelkemet. Ha lehunyod a szemedet és körülötted minden elcsendesedett, akár meg is érezheted. Tudd, hogy én mindig ott leszek melletted. De ne sírj sokat kérlek, hisz nem könnyekből áll az élet. Azt szeretem, ha mosolyogsz, és mint a nap úgy ragyogsz. Fénylő napsugár legyél nekem, mert a fényedtől boldog a lelkem. Én jól vagyok itt a mennyben, hisz Isten mellett vagyok szeretetben. Barátaim is vannak és számukra én is az vagyok. Ők nem mások, mint az angyalok. Egyszer majd megismered őket. Egyszer. De nem most. Ennek az ideje számodra még nem jött el, hisz neked még élned kell. Menni tovább az utadon. Nélkülem, de mégis velem, mert kísér majd a lelkem. Sosem hagylak magadra. Szíved fájdalmát ez vigasztalja. És a szeretetem. Amivel az édesanyámat láthatatlanul körülölelhetem. Mert a szeretet örök és nem múlik el soha, még akkor sem, ha az embert az Isten magához szólította…" (Lippai Marianna)