Gondolatok Szabó Magdától....

Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.

Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.

Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.

A hűség tulajdonság, a hála tanítható.

Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.

Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem - jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az kétségtelen.

Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.

A nő erős, bátor, és ha felismeri a maga küldetését, mindenre képes és alkalmas.

Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni.

Egyszerre kell tervezgetni és dolgozni, mert ha valamelyik kimarad a kettő közül, nem teljes az élet.

Míg fiatal az ember, ahogy leteszi a fejét, már szunnyad, ha pedig megöregszik, elszundít ugyan hamar, de fel is ébred, aztán csak néz, töpreng, mintha úgy rendezte volna a természet, hogy mikorra már nagy darab idő van a háta mögött, legyen módja végéggondolni.

Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.

A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.

A csüggedés és a kétségbeesés a hit csődje.

Csak azok halnak meg, akik egész életükben nem csináltak semmit. Aki tett valamit, nem magáért, hanem másokért, mindenkiért, az megmarad.

A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom.

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

Szabó Magda
1917. október 5. — 2007. november 19.
Kossuth-díjas magyar írónő, műfordító