2017. június 24., szombat

A szívről

Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer megáll, és elszakad testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet.
Fekete István
„Akinek szíve van, annak reménysége is van, 
s akinek reménysége van, annak megvan mindene.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.