Kojetinszki Tibor: Csövesek

Rongyaimba burkolózva ballagok,
Gyötör az éhség, és én csak kacagok.
Patkányok rágják húsomat,
Belém mar, aztán elszalad.

Megosztom mással a semmimet,
Erősítem a hitemet.
De miben bízhatok, mondd, miben?
Mikor csalódtam mindenkiben.

Apám nem volt, anyám eldobott,
Az élet csak pofozott.

Átkozódnom kéne, de nem teszem,
Az „életet” így is szeretem.

Ha megfordulna a szerencse,
Én sosem rúgnék a csövesbe.
Rosszat nem tennék másnak,
Hadd legyen csöves vasárnap.

Utam vége már közeleg,
Legyetek boldogok „emberek”,
Patkányok szívják véremet,
S eltemetnek a döglegyek.

Kojetinszki Tibor emlékére