Régi magyar áldás

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod, Őrizze meg kedvességedŐrizzen meg önmagadnak
És a téged szeretőknek.,

Élni...
"Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni látni és megmutatni,
érezni és érzékeltetni,
meghallani és meghallgatni,
magasba szállni és fölröpíteni,
kinyílni és felnyitni,
megérteni és megértetni,
együtt érezni és eggyé olvadni
- és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás."
 

Hiszek a nagy teremtőben, és abban, hogy a sorsunk nem a véletlen műve. Hiszen, hogy az ember
azért születik a Földre, hogy tanuljon meg szeretni, illetve szeretetben élni. Hiszem, hogy  létezik Isten,
aki figyeli mindenki útját, és emlékezteti, ott van a lelkében, súg neki, akárhogyan is döntsön, abban
mindenképpen legyen benne a szeretet.