ANYÁKNAPJÁRA

Csorba Piroska: MESÉLJ RÓLAM 

Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Jó anyámnak
Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.

Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.
Két kezét, jó szívét,
Álld meg Isten amíg él,
Amíg él.

Szeresd édesanyádat

Ő az, aki halkan
Bölcsőd fölé hajol,
Ő az, aki neked
Altató dalt dalol.
Megmosdat, megfürdet
Megfésül szépen,
Tündér mesét mond
Lágy téli estéken.
Amikor beteg vagy
Ő az, aki ápol,
Két szemében mennyi
Aggódás, gond lángol.
Ő az, aki mindig
Imádkozik érted
Nincs, óh nincs határa
Nagy szeretetének.
Tele van a lelke
Érted égő fénnyel,
Ne bántsd meg őt soha
Engedetlenséggel.

ÉDESANYA- e szó nyugalmat, biztonságot jelez, s TE valóban ilyen vagy, ilyen a jellemed.
Családunk lelke ki más is lehetne??
van-e még, ki értünk ennyi mindent megtenne?
felesleges is a kérdés, hisz mindenki tudja,
te vagy az egyetlen ki mindezt megoldja.
Zord időben mosolyodra kisüt a nap,
s ha kacagsz, dalolni kezdenek a madarak.
s ha olykor a vihar kegyetlenül támad,
ölelő karodban, így is bárki nyugalmat találhat.

Bár felnőttem már, emlékszem arra
ha rosszat is álmodtam, te ott voltál a "jajj"-ra.
s tudtam:itt vagy velem, nem történhet semmi bajom,
tovább aludtam, s álmomban körül ölelt karom.
álmomban egy trónon ültél, minden út ide futott,
ott ültél te, ki minden gondra, bajra gyógyírt szolgáltatott.
bár felébredtem már, az álomnak még sincs vége,
mosolyodat, segítséged még sem tetted félre.
tudom már, ez nem álom, hanem maga az élet
mely néha kegyetlen, de veled ettől sem félek.

Anyák napjára

"Ajándékul adott téged az Isten,
ahogy földnek adta a napot,
aranynál is drágább vagy nékem,
az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy fagyos télben,
nyomodban mindig virág fakad,
nyugalmat találok közeledben,
nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el,
átadom most-e pár virágszállal,
átadom mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
mégis mindig gondolok reád,
magammal hordom szent örökséged,
megőrzöm arcod mosolyát. "

/Gerzsenyi László/

Köszöntö

Egy kis verset súgott nekem
A szerető szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Isten.

Nagy Ferenc
Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból. .
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.

Édes jó anyácskám őriző angyalom Te ringattál engem puha két karodon. Mikor járni kezdtem védtél, oltalmaztál beteg ágyam mellett sokszor virrasztottál. Mikor jó kedvem van velem együtt kacagsz, mikor könnyeim folynak édesen vigasztalsz. Barátság, boldogság mind olyan múlandó csak a Te szereteted örökké tartó.

HÁLAADÁS Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal fáradni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve, Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! - Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem - milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!! Dsida Jenő

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!! Dsida J.

Kibédi Ervin
Ahogy a napok rövidülnek.

Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

Édesanyám!

Testedből fakadtam, mint rügyből a virág

Én lettem számodra az egész nagyvilág.

Féltőn óvtál, védtél és aggódtál értem,

Végtelen nagy szereteted örökké érzem.

Hogy megköszönjem, a szó nem elég,

A világ összes kincsét tenném is eléd,

Nem viszonozhatnám, mit adtál nekem,

Édesanyám! Te drága, Egyetlenem!

Radnai Gáborné

Áldás a szülőkre

Van hely, hol minden kicsi széken
Nevetve ültem egykoron.
S tipegő léptem, gügyögésem
Mosolyt rajzolt az arcokon.

Van ház, ahova tartozom,
Más otthonba sohse térek,
Bármely családhoz, minden házba
Csak, mint idegen, úgy lépek.

Valakiket: a szüleimet
Eléggé meg nem áldhatom,
Valakinek, ha százszor élek
Adósságom le nem róhatom.

Kristina Calu - Tudod, én...

Tudod, én akkor is szeretlek
Ha csúnyán nézel rám
Ha mogorva pillantásodtól
Sírásra görbül szám
Ha kéretlen szavaid
Szívemet tépik
Ha makacs önfejűséged
Tanácsomat nem kéri
Ha veszekszem veled
És mindentől eltiltalak
Ha nem kérsz belőle
Akkor is tanítalak
Ha minden percben féltelek
Bár bőszen tiltakozol
Ha hanyagságod miatt
Rossz jegyet hozol
Ha válladat rántod
Kérdésre nem felelsz
Ha kizársz a világodból
S úgy tűnik, nem szeretsz

Mert tudom, csak néhány év
És megváltozik minden
Én is jártam ott
Ahol most te vagy, kincsem
Újra fontos leszek
A legjobb barátod
Míg eljön ez az idő
A partvonalon várok
Itt állok majd
Jól látható helyen
Megtalálsz bármikor
Megfoghatod kezem
Sírhatsz a vállamon
Ha úgy hozná az élet
Az anyukád vagyok
Míg élek szeretlek téged

Nagy Ferenc: Édesanyám Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból. . Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sír az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

FOHÁSZ ÉDESANYÁMÉRT
Varga ErzsébetHozzád száll fohászom,
minden este, reggel,
gyermek-imádságom,
Úr Jézus, fogadd el!

Tárd ki áldó kezed
édesanyám felett;
segíts nekem is, hogy
engedelmes legyek!

Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.

Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.