A CSEND

 

"Furcsa dolog a csend, olyan, mint egy tükör. Megmutatja, mi van benned."

(Csendes Nóra)

Palotás Petra

A CSEND

Hallod a csendet?

Ahogy meglapul benned?

Várva az estét, mint a fekete festék,

hogy vastagon takarjon vagy talán marjon, mindent a napból, ami fáj vagy rombol.

Hallod a csendet?

Amint mindent elenged?

Amint mindent feledtet, mi messzire vinné a sajgó, fájó lelket.

A csendet, ahogy a börtöntől óvva, megkegyelmez.

Hallod? Ahogy átölel,néma burokba téve a világot, egy szebb holnapot kérve, egy szebb holnapot remélve...

Hagyd a lelkemnek meg

ezt a pillanatnyi csendet,

amire vágyik,

mert a fa sem terem szüntelenül,

és a virág sem állandóan virágzik.

Szüksége van mindennek

és mindenkinek a csendre,

megnyugvásra...

Hogy csak önmagába figyeljen...

belülre...

és semmi, semmi másra.

Lénárth Mária /Kell a csend/