Aranyosi Ervin: Lelkünkben leljünk meleget!

Nem jött még el a tél,
a szívek mégis fáznak,
sóvárogva a jó iránt,
az arcok könnyben áznak.
Hová tűnt el a ragyogás,
boldog mosoly, az élet?
Magányos lelkek sírnak fel:
– Én napról napra félek!

Engedd magadba be a fényt,
így gyógyítsd a világod,
befelé fordulj, meditálj,
s kiutad megtalálod!
Ami kívül van, ne engedd,
hogy lelked megérintse,
lélekben lehetsz csak szabad,
ez a világod kincse!

Szabadság, béke vár reád,
ott lelhetsz igazságot,
millió kérdés felmerül,
s a választ ott találod.
Keresd Istenhez az utat,
nyugtasd meg lelked végre,
számodra mindent megmutat,
szivárványt fest az égre!

Mosoly vidítsa lelkedet,
hited legyen erősebb,
hidd el, léteznek angyalok,
s a hívást várják tőled!
Kell, hogy gyógyuljon a világ,
általunk jobbá váljon!
Kell, hogy az emberiség,
egy jó útra találjon!

Ha lélekben együtt leszünk,
már lehet eredménye,
hiszem, hogy végre visszatér
az emberek reménye!
Megint szép lehet a világ,
megújul, újra éled,
s ha megtaláltad lelkedet,
világod több lesz véled!

Egyetlen út a szeretet,
szeresd jobbá világod!
Ez olvasztja fel a jeget,
higgy benne és meglátod!
Lehet, hogy lassan jön a tél,
s a Földet jég takarja,
lelkünkben leljünk meleget,
Teremtőnk ezt akarja!

Aranyosi Ervin © 2020-11-10.