...Gyász Kökény Éva

Szálltak érte sóhajok,

ajkak rebegtek imát.

Mégis elment itt hagyott,

földi létünkből kiszállt.

Peregnek most könnyeink,

érte lobognak gyertyák,

egy csillaggal több ragyog,

már az égből néz le ránk.

Hinnünk kell hát benne,

nem örök e válás,

hogy köztünk lehetett

Istennek légy hálás.

Már nem látja szemünk,

lénye még tovább hat,

bár úgy tűnik eltűnt,

emléke itt maradt.

Örökmécsem lángja

hű halottamért ég,

könnyeim fátyolán át

üres szobámba belép.