Kovács Sándor - Elballag a tücsök

Kopogtat szeptember, augusztus véget ér,

Hűvösebb a hajnal, a tücsök sem zenél.

Miért is zenélne, muzsikált eleget,

Meleg nyári napon feledte a telet.

Nem törődött azzal, hogy mi lesz majd télen,

Nem szól majd a zene az üvöltő szélben.

Nem harsogja majd túl a kegyetlen szelet,

Nem győzheti le majd a csikorgó telet.

A kegyetlen télben mit lehet majd tenni?

Üres az éléstár, nem lesz majd mit enni.

Amikor muzsikált nem gondolt a télre,

Csikorgó hidegre, a kegyetlen szélre.

Miért gondolt volna mikor a Nap perzselt?

De ennek most vége, mert a nyár már elment.

Elballag a tücsök, nem szól muzsikája,

Elbújik a téltől rejtett odújába.