Mikulás

Mikulás

Hó roppanás alatt elnyűtt csizma szakad,
hej Mikulás-Mikulás, de messzi az utad.
Hányszor járod körbe ezt a nagyvilágot,
míg eljut minden házhoz boldog kacagásod.

Vajon mennyi hópihe tapad meg a ráncon,
mikor nevető szemgödrödre nehezül az álom,
s mennyi könny hull arra a hófehér szakállra,
melynek megfagyott szálait fagyos szél cibálja.

Mily csodás lélek vagy te kedves Mikulás,
hisz elhiteted velünk, hogy a mese él tovább,
akkor is, ha mítoszodra vasbilincset zárnak,
azok, kiket nem bűvöl el a télapó varázslat.

Kun Magdolna