Este felé

Este van, sarokba húzódik a csend,
maga mögött hagyva a zord hideget,
megpihen idebent holnap reggelig,
míg a napfény újra meleget terít.

Félhomályban botladoznak az árnyak,
jó éjt intenek az utcai fáknak,
az álom is takarót húz magára,
hogy nyugalomban teljen éjszakája.

Duruzsol a kályha mosolygó fénnyel,
ringatja a szobát csodás mesékkel,
aludni tér a ház minden lakója,
képzeletben csodák válnak valóra.

Magdolna Léhi