Igazán szeretni nehéz

Mert aki igazán szeret, az nem vár hálát és dicséretet, hisz a társa öröme az igazi ajándék.

Aki igazán szeret, titokban ad, sohasem kérkedik, nem mondja „ mennyi mindent megtettem érted”.

Aki igazán szeret, az megbocsát, megért, társa hibája mögé lát, indokot keres, ha fontos megpróbálja kijavítani vagy társát egyszerűen hibáival együtt szereti.

Aki igazán szeret nem bánt, nem büntet. Magába néz, hátha ő rontott el valamit, amiért most társára haragszik, azt talán saját maga váltotta ki. Bántani könnyebb, mint megkérdezni „ Miért?”. Félünk a választól, mert saját hibáinkkal szembesülhetünk.

Aki igazán szeret, bízik a társában. Nem féltékeny, hisz a feltétlen bizalommal visszaélni a legnehezebb. Aki a társában kételkedik, az nem bízik saját magában sem, a labilitása pedig a kapcsolatot is azzá teszi.

Aki igazán szeret, alkalmazkodik. Nem fél gyengének látszani, nem hiszi, hogy egójából veszít. Az alkalmazkodás többé, jobbá tesz. Nem csupán megtanulunk odafigyelni a társunkra, de új tulajdonságokat is szerzünk, személyiségünk kiteljesedik.

Aki igazán szeret, elfogad. Nem sajátítja ki társát, nem kívánja maga mellé láncolni. Igazán szeretni csak önálló személyiséget lehet, de örülhetünk vele mindennek, aminek ő örül. Örülni a sikerének, a karrierjének. Együtt! Csak a gyenge ember hiszi, hogy a társa sikerétől ő lesz kevesebb.

Aki igazán szeret, a bajban is szeret. Ha eltűnt a ragyogó kép, amit csak képzeltünk talán, és oly jó volt birtokolni….. marad a társunk egyedül, az áhított illúziók csábító fénye nélkül. Marad az Ember. Aki igazán szeret, az Embert szereti.

V Varga Zoltán