2019. május 18., szombat


Elmúlás könnyei…
Belátom ott tévedtem nagyot, hogy
Fiatal szívem öreg testben dobog,
Hittem, szívemben maradt, az örök
Ifjú nyár, szememből könny csordogál.
Elhullott időt magammal viszem,
Rozsdás emlékként fényesítgetem,
A reményt, amelyből oly sok marad,
Társként cipelem, míg utam halad.
Az ősz színében színesebb a táj,
Múltból rám köszön, idős néni már,
Kezében virág, hullatja szirmait,
Vázába tereli hervadó szárait.
Miért van az ősz, miért nincs a nyár?
Nem lenne felhő sem életünk során,
Párjával élne ki párra talált,
Örökké szeretve , életük során.
Alb Antal 2019. május 17.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése












Header

.

.

.

.