Kiss Norbert - Van kihez...

Csillagok szőttek
Pókhálót a sötétre,
Gyémánt fagy karcolt
Virágot a tövébe,
Holdfény marta köntös
Borult a vállamra,
S rozsdás bélyegét
Égette a hátamra,
Búval és bánattal
Hagytalak hátra téged,
Hisz én vagyok az,
Kire most van szükséged,

A fájdalmas búcsú gombóca
Még torkomban,
Csak szeretni akarlak,
Élve és holtomban,
Magaddal vittél
A nyugalom völgyébe,
S egy új lapot írtál
Sorsom ódon könyvébe,
Tőled lett a Holdnak
Fagyos fénye forró,
Csókod az egyetlen,
Mi édesen szomjoltó,

Lelkem egyetlen kulcsa
Már a kezedben van,
S életemet adnám,
Hogy nyugtot lelj álmodban,
Az otthon kósza magányát
El tudtam feledni,
Mi tőled lett élhető,
S már nem csak azt jelenti,
Hogy van hova mennem,
Hol a magány lengedez,
Hanem azt is,
Hogy ez egyszer,
Végre,
Van kihez...