Halottak napjára

"Nincs halál és nincsenek halottaink. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit "szerettél"- mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét-s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál."
Müller Péter

Istenáldottak

Áldott legyen minden lélek, ki az égbe költözött,
s kik már nem éreznek többé földi örömöt,
mert érző szívük jéghideg lett, testük dermedt kő,
mit holtcsendjével őriz a homoktemető.

Vigyázz rájuk Istenem, vigyázd nagyon őket,
adj békés nyugalmat a végleg elmenőknek,
hogy ne fájja lelküket az a kínzó hiányérzet,
mely az itt maradtakra súlyos csapást méret.

Áldott legyen minden gyermek, ifjú, és öreg,
kik már egy más világban gyújtanak csillagtüzeket,
hogy feltündöklő csillagfénnyel átmelengessék,
a sírhantoknál sírdogáló emberek szívét.

Mindenszentek napján elnehezül szívünk,
és a sok-sok sír között elveszettek leszünk,
mert minden fejfa, minden kereszt emlékeztet arra,
hogy egyszer előttünk is állnak mélyen fejet hatva.

Kun Magdolna

Csillagok nyomán

Mennyi barát lépi már a csillagok nyomát,
feledve a földön hagyott idő múlását,
feledve a könnyeket, gyászt és bánatot,
s mindazt, ami egykoron fájdalmat adott.

Mennyi barát szárnyal már súlytalan a légben,
fájdalmukat elrejtve egy sóhaj erejében,
hisz oly nehéz elválni az otthontól, a háztól,
és szenvedni szeretteik gyötrő hiányától.

Mert bármily gyönyörű a fényes mennyország,
nem múlhatja felül a család hiányát,
s nem múlhatja felül azokat a féltő szavakat,
melyek a túléléshez egykor reményt adhattak.

Szárnyaljatok barátaim, és ne búsuljatok,
mert egy nap mindenkivel találkozhattok,
s akkor felszárad az sok-sok kihullt csillagkönny,
amely lelketek mélyéből fájva előtör.

Kun Magdolna

Megköszönném, Uram

Ha visszaadnád, Uram szeretteimet,
megköszönném neked, hogy velem lehetnek.
Úgy vigyáznám őket mint önnön életem,
hisz tudom, hogy nélkülük veszve van minden.

Ha megengednéd, Uram, hogy ölelhessem azokat
akik hűségükkel egyengették életutamat,
nem lázadnék ellenük, nem bántanám őket,
nem szőnék könnyekből síri szemfedőket.

Csak áldanám, és áldanám azokat a perceket,
melyekben kegyességed által újjászülettek,
s köszönő imát mondanék minden egyes nap
azért, hogy halálomig velem maradnak.

Kun Magdolna

Ma szeress

Ma szeress,
és ma mondd el
mi szívedben lapul
kimondatlanul,
mert holnap talán,
értelmét veszti mindaz,
miről hallgatsz.

Hisz villanásnyi életünk,
egy pillanat alatt
homokrögöt porlaszt.
S akkor már hiába a szó,
és hiába a beszéd,
a halál fejezi be
ki nem mondott
meséd.

Kun Magdolna

Sok éve már, hogy elmentél, de még mindig előfordul, hogy elfelejtem, s fel akarlak hívni, hogy elmondjak valamit. Aztán rájövök: hozzád már nem kell telefon, elmosolyodom, és mesélni kezdek. Szeretem a beszélgetéseinket ezen a közvetlen csatornán, sokszor még szavak sem kellenek, tudom, hogy előbb értesz, mint én magam. Olyankor egészen más vagy, mint mikor utoljára láttalak. Nincs már a beteg test, sem az összetört tekintet, a hangod olyan, mint fénykorodban, s én hálás vagyok, hogy ma is visszacseng hozzám egy távoli világból. Tisztaság és fényesség érkezik veled, s az a mindentudó bölcs nyugalom, mely azokból árad, akik már kiszabadultak a földi fogságból.
Tudom, hogy létezel. Bár sosem mondtad, lényed valóságosabb, mint valaha, s élőbb vagy te, mint mi mindannyian.

Szappanyos Orsolya, kapcsolattolmács
www.ragyoglak.hu