2018. május 11., péntek


Rám nézel, látod, hogy más vagyok,
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.
Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.
Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.
Éppúgy, mint ahogy esténként neked,
Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.
Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,
Az utcát járva ne kelljen úgy félni:
A sok szomorú, sajnálkozó arctól,
Elég volt már, sok is a kudarcból.
Nézz a szemembe, lásd más vagyok,
De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.
Megszülettem, mert dolgom van itt,
S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,
Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,
Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.
Mert nekem minden kincsem ott lapul,
Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.
Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,
Fogadd el őszinte szívem szeretetét.
Kerner Mariann                                        forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.