2017. május 7., vasárnap

ANYÁK NAPJA

Feinek György
Csak addig menj haza...
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak, 
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...
Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartnak!
Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!
Ne tetézd azzal nagy kazlát a gondnak!
S ha majd az a ház már nem vár haza téged,
Mikor üresen kopognak a léptek,
Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak,
Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...
Amíg azt a kaput sarkig tárják érted,
Amíg nem kopognak üresen a léptek,
Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Míg vállára borulhatsz az... ÉDESANYÁDNAK !


Radnay Gáborné

Édesanyámnak!
Szívemben remegő félelem,
Ha egyszer elmész, mi lesz velem?
Az élet sokszor oly mostoha,
De benned nem csalódtam soha!
Ha látod könnyező szemem,
Magadhoz húzod a fejem.
Érzem a szíved azt dobogja:
Nem szűnik meg szeretni soha!
Néha mégis, jaj megsértelek,
Bántalak, pedig nem érdemled.
De szelíd, kék szemed mosolya
Jelzi, nem haragszol rám soha!
Mindezt meghálálni hogy lehet?
Választ erre kitől kérhetek?
Csak bújok ölelő karodba,
Hol nem érhet engem baj, soha!
Szívemben remegő félelem,
Ha egyszer elmész, mi lesz velem?
Mert nem szűnhet meg ez a csoda, -
Mely te vagy nekem, ANYUM -, soha!




Kerner Mariann: Öleld át a nagymamát!

Mikor kicsi voltál, mennyit vigyázott rád,
Esténként mesét mondott a nagyanyád.
Megtanított ékes, igazmondó szavakra,
Vigyázott fénylő, gyermek mosolyodra.
Jó példát mutatott, hogyan kell élni,
Menni előre mindig, és sohasem félni.
Tiszta szívvel, becsületesen dolgozni,
Megtanított téged varrni és foltozni.
Ölbe véve hozzád beszélt, cirógatott;
'Látod kedvesem, ragyognak csillagok,
Mit elérhetsz majd te is drága unokám,
Ha szíved jól él, hidd el az Isten áld.'
Igaz értékekre, tisztességre nevelt,
Hogy mit tudsz jót, azt te is megtegyed.
Meleg étellel, tárt karral várt haza,
Ilyen volt Veled az édes nagymama.
Mára felnőttél,ő közben megöregedett,
Azt, mit akkor ő veled, most te tegyed.
Segítsd a nehéz világban boldogulni,
Ráncos, szomorú arcára mosolyt csalni.
Fogd meg gyengülő, erőtlen kezét,
Könnyítsd meg, mi neki már nehéz.
Szereteted gyűrűjében fájdalma enyhül,
Tiszta szívében a hálaének felcsendül.
Ápold a lelkét, és törődjél vele,
Hisz annyi éven át, rólad szólt élete.
Minden vigasza, reménye a család,
Öleld meg kedves, öleld a nagyanyát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.