"Örülj, hogy élsz!
Nem baj, ha mindig félsz!
Nézz meg minden apró virágot,
s fogadd el ezt a kusza, zavaros világot!
Lehet, hogy néha elfáradsz,
s úgy érzed, elemészt a bánat,
de ne hidd, hogy ennyi az élet,
mert az nem csak rengeteg méreg!
Van, hogy néha sírunk, feszengünk,
de utána mindig nagyokat nevetünk.
Ez most a bolondság, a vidámság kora,
s benne a boldogság a legnagyobb csoda!
Örülj, hogy élsz!
S meglátod, akkor majd sohasem félsz!
Ne sírj, ha eszedbe jut, aki már soha nem lehet Veled,
csak gondolj arra, ő az égből néz, s biztosan rád nevet!
Hiába vagyunk néha borzasztó egyedül,
ha valaki megkérdi hogy vagy, csak annyit mondj: remekül!
Érezd a szíved minden egyes dobbanását,
miközben az utcán hallgatod a cipők kopogását.
Érezd a virágok édes illatát,
s gondolj arra, aki mindent kitalált.
Ha ez megvan, ígérd meg, hogy nem félsz,
s a legfontosabb: Örülj annak, hogy élsz!"