2016. június 11., szombat



Vágyakozás 

 Megijeszt a sötétség, 
az, hogy már nem ölelsz. 
Fáj ez az üresség, 
mi a lelkemben pihen. 
A földön fekszem 
kínokkal, terhekkel, 
repülni már nem tudok, 
így nem mehetek el. 

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, 
nem tudok aludni, mert valami fáj! 
Téged kereslek, utánad vágyom, 
mert nem hiányzott így még senki a világon! 
Néha hiányzik az, aki voltam, az, aki Te voltál, 
és azok, akik Mi voltunk! 

Nem jön álom a szememre 
mert nem vagy mellettem 
de ha mellettem vagy boldog vagyok 
nem tudom elmondani azt, hogy 
mennyire szeretlek téged 

 Szép József


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése












Header

.

.

.

.