2013. december 11., szerda

A túl sok tapasztalat hátránya


Azt mondják a tapasztalat mindig az ember előnyére válik. Bizonyára így van, de megfelelően is kell tudni bánni vele. Egy barátnőm harmincas éveiben járó, sikeres saját vállalkozással rendelkező nő, a város egyik legmenőbb bankcenterében dolgozik, s úgy tűnik a sok tapasztalat, amit az évek alatt szerzett magának, olykor inkább visszatartja, mintsem előre vinné az életben.

 Az volt a tervem, hogy nagyon fiatalon szülök majd, de nem jött össze, s az élet úgy hozta, hogy inkább a munkámban találtam meg az örömöm. Persze próbálkozom, keresem az igazit, de nem azzal az intenzitással, mint korábban. Egyre nagyobbak az elvárásaim, s mivel egyre sikeresebb vagyok a munkámban ennek megfelelő arányban egyre több az elvárásom a másik nem felé. Azt hiszem ennek lehet az egyenes következménye az is, hogy nem szívesem adom fel a függetlenségemet. Imádom azt az életformát, hogy minden, amivel csak dolgom akad a kedvemre valóan alakul. Hogy minden pont úgy van jól az életemben, az otthonomban, ahogy van. Hogy ha nagyon elszaladnak velem az üzleti dolgok és rendetlenséget hagyok magam után otthon, tudom, hogy senki másnak nem lehet útjában semmi, csak nekem.  Van a függetlenségnek egy olyan izgalmas aspektusa, amiért nem szívesen engedi el az ember. Óriási szabadságot ad a tény és az érzés, hogy úgy élhetek ahogy szeretnék, és ez nem azt jelenti, hogy nagy gazdagságban élek, hanem hogy azok, az összességében hétköznapi életkörülmények, amelyeket birtoklok, az enyémek, mindenről magam döntök, minden, ami körülvesz engem jelez. Amikor együtt él az ember valakivel könnyen ellustul, kényelmessé válik, s nem foglalkozik önmaga megismerésével sem. A közös környezet általában közös alkotás eredménye, és az együttélés során az emberek alapvetően nem veszik a fáradságot, hogy megismerjék saját természetüket, saját stílusukat, igényeiket. Így amikor magukra maradnak nem képesek kitalálni, hogy az önálló, saját otthonukba mit is szeretnének. Persze vannak rendkívül határozott személyiségek, akik rögtön képesek megalkotni egy saját miliőt. Akik ismerik magukat, a vágyaikat, az igényeiket, a szín és formavilágukat, de ez a legritkább. Az önálló élet nagy feladat az ember számára, és itt az otthonteremtést csak példának hoztam fel. De ha az embenek mindenről magának kell döntést hoznia, mindent magának kell önállóan létrehoznia az rendkívül izgalmas is lehet, és ha az ember belejön nehezen adja fel ezt a felelősséggel teli, szabad érzést. Függetlennek lenni felszabadító érzés, nem szívesen enged be az ember mást a saját kis világába. Nem szívesen hoz létre párkapcsolatot egy ilyen helyzetből, hacsak nem találkozik olyan emberrel, akit annyira izgalmasnak, szabadnak tart, akiért érdemes megbontani ezt a nagy rendet. De annak tényleg olyannak kell lennie.

Agatha Seymour

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.