2013. május 6., hétfő

MAGÁNY


Megmagyarázhatatlan és furcsa kór ez. Rád tör, ha kapcsolatban élsz, ha van családod, ha vannak barátaid. Nem válogat és nincs tekintettel a társadalmi hovatartozásodra, a diplomádra, a neveltetésedre, de még az intelligenciádra sem. A magány berobban az életedbe. Szétcincálja a lelkedet és mérgezi a gondolataidat, míg nem azt veszed észre, hogy a magány társaságával nem maradsz kettesben, szép lassan hozza magával társait – a bizalmatlanságot és a depressziót, majd így hármasban romboljátok tovább énedet.

Ha felfogod, segítségre van szükséged, még mielőtt alkoholba fojtanád végső elkeseredésedet, elkezdesz magadtól kutatni, kinél lehetnek a megoldás kulcsai. De az is megeshet, hogy lelked végső kétségbeesett kiáltásait különböző szekták képviselői hallják meg. Mi a megoldás? Ki és mi tud segíteni, mikor a környezetedben élve mindennapjaidat, úgy érzed egyedül maradtál?

Választ keresve a fenti kérdésekre, felkerestem egy pszichiátert és egy sorselemzőt, bízván abban, hogy rátalálok a magányos lelkek gyógymódjára. Hiszen ma velem, holnap veled, holnapután velük is megtörténhet, hogy a magány szétrombolja a felépített életünket.

Dr. Csécsei Éva pszichiátert arra kértem magyarázza el a magány fogalmát.

- A magány az egyedüllétre vonatkozik és ennek a körülményét megváltoztathatjuk, ez rajtunk múlik. A magányosság, ami egy belső lelki érzés, sokkal nehezebben tetten érhető. Legjobban egy Márai Sándor idézettel tudom ezt kifejezni, amely szerint: “Vigyázz a magánnyal, mert van az a szelíd és igaz magány, mely magatartás az emberek felé; s ez jó. S van a tragikus, mikor jegesedni kezd körülötted a világ, az utakat, melyek az emberekhez és az emberihez vezetnek, belepi a jég. Akkor eltévedsz, és meg kell fagyni.”

- Tehát a magány és a magányosság nem ugyan az…

- Nem. Ez a magyar nyelvnek a rejtett kincse. Számos más nyelvben ez a fogalom nincs így külön választva.

- A magánynál azt mondta, hogy azon változtathatunk. Hogyan?

- Nem egyszerű a válasz, mivel ma egész iparágak épültek ki a magányra. Az Egyesült Államokban készítettek egy tanulmányt, amiből kiderült, hogy drámaian megnőtt az egyedül álló és élő embereknek a száma, amit sajnos segítenek a különböző iparágak. A magány (egyedüllét) jól eladható cikké vált, a pici, minden igényt kielégítő luxuslakások piacától kezdve az egyszemélyes ételadagok kínálatán keresztül, szinte mindenhol rátalálunk a szingli élet támogatottságára. Egy egyedül élő ember, bárhol a világon, sokkal több pénzt fizet ki, mint egy családos, akinek esetleg mérlegelnie kell a kiadásokat. Mivel a szórakoztatóipar is épít a magányos egyénekre klubok, összejövetelek formájában az emberek találhatnak megoldást ilyen helyeken a magányukra abban az esetben, ha úgy döntenek, nem akarnak egyedül lenni.

- Az egyedüllét még nem jelenti azt, hogy valaki magányosnak érzi magát. Mitől alakulhat ki a társas magányosság?

- A kielégítetlen lelki szükségletektől. Két ember úgy él egymás mellett, hogy egymás lelki szükségleteiről nem tudnak semmit.

- Felismerik az emberek a magányosságot?

- Jellemzően nem ezzel a felismeréssel keresik fel a szakembert. Többnyire valamilyen tünettel jelentkeznek a páciensek, ami lehet depresszió, szorongás vagy pánikroham. Ezt követően a pszichiáter segítségével elindul a kiváltó okok megtalálása, felderítése. Jellemzően a pszichoterápián keresztül derül ki, az illető belül egyfajta ürességet, magárahagyatottságot érez, boldogtalannak érzi magát és megfogalmazódik, hogy magányosnak érzi magát a párkapcsolatában vagy a családjában.

- Jellemzően nők vagy férfiak fordulnak Önhöz?

- Több a női páciens. Az a tapasztalom, hogy a férfiak később fordulnak segítségért és akkor ők már rosszabb állapotban vannak így e miatt, amiket elmondanak, nagyon komolyan kell venni. Mostanában egyre több az idősebb ember. Sajnos a fiatalok előbb nyúlnak egyéb megoldásokhoz és számos esetben csak a család ráhatására fordulnak szakemberhez.

- A háziorvosokkal való együttműködés mennyire lehetne megoldás arra, hogy a magányosságtól szenvedő emberek, időben kerüljenek szakemberhez?

- Nagyon jó lenne, ha ők is elfogadnák, hogy a pszichés állapot javítása nekik is nagy segítséget jelentene, hiszen azzal a tünetek is javulnának. A háziorvosok 20-25 százaléka az, aki elküldi pszichológushoz vagy pszichiáterhez a pácienseket. Egy része elkezdi magától kezelni a betegeket, ami lehet jó is, ha átlátja a családi hátteret. Viszont abban az esetben, ha nem felismertek az alap kiváltó okok és a háziorvos így kezd el gyógyszert adagolni, a páciens csak tüneti kezelést kap.

- Kapcsolatba hozható a gyógyszer-, az alkohol- és a drog-függőség a magányossággal?

- Igen. Amikor a magányosságtól szenvedő egyénben még nem fogalmazódik meg, hogy mi is az ő problémája, de már jelentkeznek a kísérő tünetek elkezd szorongani, depressziós, fóbiás és kényszeres lesz, amiknek a hatására még jobban visszahúzódik, ilyenkor jellemzően gyógyszerhez és alkoholhoz nyúlnak ezek az emberek. Azok a fiatalok, akik látszólag otthon mindent megkapnak, többnyire akkor válnak drogfogyasztókká, ha bizonyos ingerük nincs kielégítve, ezt a hiányzó ingert kapják meg a drogtól és attól a közegtől, ahová a szeren keresztül bekerülnek.

- Nem figyelünk egymásra? Nem figyelünk oda egymásra?

- Valóban így van. Még kiegészíteném azzal, hogy kevés az emberek egymás iránti türelme és nincs az embereknek idejük egymásra.

- Kivételt képeznek ez alól a vallási szervezetek és a különböző szekták. Ön szerint, miben rejlik az „erejük”?

- A már említett figyelem és az érdeklődés egymás iránt. Ennek olyan erős vonzása van, hogy olykor még a családból is kiemeli az illetőt, hiszen úgy érzi, mind ezt otthon nem kapja meg. Azok az emberek, akik bekerülnek hasonló szervezetek vonzásába, jellemzően családi szinten, valami érzelmi és figyelembeli gond van. A vallási szekták vagy szervezetek a régi falusi életet képezik le, ahol mindig összefutnak az emberek valahol, ismerik egymást, beszélgetnek, tudnak egymásról és ettől úgy érzik ők is fontosak valakinek.

Morvay Kendra sorselemző szerint, a magányosságban szenvedő emberek alap problémája az, hogy nem tudják olyan dolgokkal lekötni magukat, amivel örömet okoznának saját maguknak. Szerinte az emberek, a partnereiktől várják el, hogy boldoggá tegyék őket pedig, ha megkeresnék és meg is tennék mind azt, ami örömmel tölti el őket, ami jólesik nekik, képesek lennének a lelkükön támadt „lyukat” kitölteni.

Kendra az mondja: – Minden ember alapigénye, hogy szeressék. De jellemzően senki nem fogalmazza meg magának a – hogyant –, vagyis: – Hogyan szeretném, hogy szeretve legyek?

- Mi kell ahhoz, hogy választ kapjak a fenti kérdésre?

- Önismeret és bátorság, hogy szembe merjen nézni önmagával – kedves mosoly kíséretében válaszolta Kendra, majd hozzáfűzte: – Tudja, sokféle szeretet létezik. Van házastársi-, baráti-, szeretői-, apai-, anyai szeretet, az egyénnek meg kell fogalmaznia ő pontosan, melyik formájára vágyakozik a kapcsolatában.

- Tehát, ha nem a megfelelő módon vagyunk szeretve, magányossá válunk?

- Ez egyik kiváltó oka lehet. Nem véletlenül említettem a bátorságot az imént. Egyszerűbb szidni a másik nemet és áthárítani a felelősséget, mint sem tisztázni a valós okokat.

- A tisztázásban tud segíteni a sorselemző?

- Igen. A tarot válaszokat ad a feltett kérdésekre, olyan életszakaszokban, amiben esetleg megrekedt az illető, de rávilágít azokra a dolgokra is, amiket nem vesz észre.

- Segítsen tisztázni. Ön miben különbözik a jósoktól?

- Én tarot kártyaolvasó vagyok. Ezt a kártyát nem vetik, hanem olvassák. Tíz hónapig tanultam egy intenzív tarot-olvasóképzésen New Yorkban, egy amerikai elismert mesternél és héberül is megtanultam, hiszen ennek a kártyának ez a nyelve. Tehát én nem azt mondom meg, hogy mi lesz a kliensem jövőjében, hanem a tarot segítségével útmutatást tudok adni a sorsa alakíthatóságát illetőleg. Hiszen nem beletörődnünk kell a sorsunkba, hanem ki kell alakítanunk azt.

- Hogyan?

- Azt tapasztalom, hogy a legtöbb ember a saját sorsában az alapvető hibákat abban követi el, hogy nem néz szembe azzal mi az, amit szeretne és mi az, amit nem. Ehhez például jó, ha időnként egyedül vagyunk. A magány pillanatait rá tudjuk szánni arra, hogy megvizsgáljuk a sorsunk alakulását és, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szeretnénk, meg kell próbálnunk változtatni.

Mivel minden ember egy önálló egyéniség, egy független lény a változás és a változtatás lehetősége a saját kezében van, mint ahogyan a saját boldogságuk alakulása is. Az, hogy valójában kit mi tesz boldoggá az az élet színes, kimeríthetetlen skálája. Mindenkinek saját magának kell a sorsában megtalálnia azokat a pontokat, amelyektől ő képes boldog lenni, amitől ő képes harmonikus, vidám, kiegyensúlyozott, teljes életet élni ebben a zaklatott világban.

- Ön szerint, miért van ilyen sok boldogtalan és magányosságban szenvedő ember?

- Mert indusztriális világban élünk, amiben a legtöbb ember azt gondolja, hogy a pénz az, ami őt boldoggá tudja tenni. Túlzottan nagy fontosságot kap a pénz és annak a hajszolása, ami közben az emberek elfeledkeznek élni, odafigyelni magukra és másokra.

Hiányzik az emberek életéből a megosztott öröm, hiszen örömeink akkor vannak, ha van kivel megosztani azokat. Nagyon fontos, hogy tudjuk, megtaláljuk, mi az életünk értelme, ami nem bonyolult feladat csak időt kell rá szánni.

- Jól értem? A „boldogság kék madarát” kell megtalálnunk magunkban ahhoz, hogy a magányosságunkat le tudjuk küzdeni?

- Jó a kérdés és a válaszom, igen.

Dr. Csécsei Éva pszichiáter


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.