2012. április 11., szerda

ESTI IMA




Csillagok

Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.

Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.

Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"

.

Én Istenem, Jóistenem, lecsukódik már a szemem.
De a Tiéd nyitva Atyám, amíg alszom, vigyázz reám!
Vigyázz kedves szüleimre, meg az én Testvéreimre,
Mikor a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel.
Ámen
Szereteted égi Atyám oltalmazzon az éjszakán,
Szent kezedet tartsd felettünk, hogy békében pihenhessünk.
Ámen
Minden este lefekvés előtt bocsássunk meg Mindenkinek,
és aludjunk tiszta szívvel!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése












Header

.

.

.

.