2011. november 29., kedd


Se veled, se nélküled

Miért akarjuk felmelegíteni a kapcsolatot? Nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha rohanunk vissza az exhez.


Vannak párok, akik ugyanannyira vonzódnak egymáshoz, mint taszítják egymást. Ők egy viharos, csúnya szakítás után is képesek egymás nyakába borulva kibékülni. De mi az oka, hogy ezek a párok nem tudnak továbblépni, hogy újra-meg újra egymás karjaiban kötnek ki?

Kérlek gyere vissza!

Büszkeségünk elvesztésével is jár, amikor visszatérünk az ex-hez. Néha annyira hiszünk a volt szerelem egykori jó "korszakában", hogy bízunk benne, egy újrakezdés megmentheti a kapcsolatot.

A szakítás okait ekkor hajlamosak vagyunk elfelejteni és csak a jó dolgokra emlékszünk vissza. Ilyenkor a szétválást óriási hibának értékeljük, és visszakozunk. A várt Happy End, azonban az esetek döntő többségében elmarad. Jobb, ha megpróbálunk szembenézni a fájdalommal, és reálisan értékelni a kapcsolatot, szem előtt tarva, hogy bizony voltak miért, amik miatt vége lett.

Miért?

Mielőtt még a nagy pánikban valaki az ex ajtaján dörömbölne, gondolja végig, miért teszi? Miért akarja felmelegíteni a kapcsolatot? Miért akar egy olyan párt, aki szakított vele, vagy mi volt az ok, amiért a szakításra sor került? Tényleg olyan szép volt együtt, vagy a fájdalom és magány űz vissza valakihez, aki talán soha nem is volt a mienk?

(Getty)


A régi szép idők

Az együtt töltött boldog pillanatok, gonosz vérszívó démonként telepednek ránk. Nehéz figyelmen kívül hagyni ezeket a gondolatokat, nehéz felejteni. De a legjobb, ha szembe nézünk vele, ha fájnia kell, hát fájjon, de majd elmúlik. Nem most azonnal és nem lesz egyszerű, de egy nap arra ébredünk, hogy már nincs velünk.

Ebben a sérülékeny időszakban pedig, bármennyire is nehéz, próbáljunk tisztán gondolkodni a kapcsolatról, magunkról. Egy kérdés segíthet: jó ez nekem?

Ha őszinte vagy magadhoz, tudod a választ, és hogy mit kell tenned. Természetesen nem kell kitörölnöd a jó emlékeket, és száműzni őket, hiszen egy kapcsolat működhet, csak épp nem mindegyik végződik boldogan, sajnos ez az igazság.

Rivális


Egy másik ok az újrakezdésre a féltékenység: talán csak akkor érezzük, hogy elveszítettünk valakit, hogy az már másé. De vigyázat, ez nem a rózsaszín köd, hanem a zöld szemű szörnyeteg. Érthető, hogy ha a mienk volt, akkor magunkénak akarjuk tudni, de ha össze is jön, előbb-utóbb rájövünk ismét: nem is akarjuk igazán.

Félelem a magánytól

Egyedül lenni, miután valakivel megosztottuk hétköznapjainak nem egyszerű dolog, érthető ha nem vágyunk rá. Ilyenkor a bizonytalanság gyakran mondatja velünk: "annyira azért nem is rossz" és maradunk a kapcsolatban, vagy visszakozunk a szakítás után.

Azonban az újrakezdés nem is olyan félelmetes, próbáljunk ki új dolgokat, leszámolni pedig úgy tudunk az együtt töltött napok egymásra hangolódásával, ha új szokásaink, új napi rutinunk lesz. Kell egy kis idő, de picit később rájövünk, hogy mennyi lehetőséget is kaptunk ezzel.

Utolsó esély

Általában soha nem az utolsó. Mindegy milyen okból hozzuk, vagy kérjük ezt a döntést. Mindig lesz egy utolsó utáni, és csak halogatunk. Egy próbát talán tényleg megér, de ha eljutunk idáig mielőtt kimondjuk a "namégegyszert", kicsit halkítsuk le a szívünket, és próbáljunk inkább az eszünkre hallgatni, bármennyire nehéz is.

Felejtsd el a múltat

Ha úgy döntöttetek, hogy még egyszer nekiugrotok a dolognak, egy fontos dolgot nem árt szem előtt tartani: ha igazán akarjátok, hogy működjön, le kell számolni a múlttal, a kétségekkel, a sérelmekkel.

A bizonytalan dolgokat pedig meg kell beszélni. Néha ezek a békülés előtti nagy átbeszélések lesznek a legnagyobb viták és romba dől az egész, de az is gyakran előfordul, hogy csak-csak egymás fejéhez vágják a párok a "mert amikor, ez és ez történt", megbocsátani nem könnyű. És ha sikerül az, még korántsem garantálja a Happy End-et.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

.

.

.

.