HOLNAPUTÁN ÜNNEP LESZ
(Kárász Izabella)

Ma nagypéntek van, de holnapután
ünnepi harang kong a réteken.
Ó, e hangot én valahonnan már
régről, jól ismerem.

Holnapután ünneplő sokaság
ünnepet ül fönt, a Sion-hegyen,
holnapután ó, ünnepet ülünk,
ünnep lesz, Istenem!

Csak én maradok lenn, mert hiába,
gyümölcstelenül állok. Senkinek
nem lett köröttem szent feltámadása,
üresek a szívek!

Támadj fel bennem úgy, hogy közeledbe
hozzam a holtak seregét. Igen,
győzelmesen, hogy boldogan érezzem:
ünnep lett Istenem…

Húsvétot várva...

Víg tavasznak dala száll, kis udvarunk pitvarán.
Szívem megtelt izgalommal, hol vagy már te kis nyuszika?
Vajon mit mondok majd neki, ha meglátom a fészek mellett,
Ugye hoz majd ajándékot, ha meglát, nem ijed meg?

Tavasznak lágy csendje halkan, víg rigófüttyöt hallat,
A dolgos kis nyuszikák, friss szénából fészket raknak.

Kis házikó ablakából kitekintek a rétre,
Talán meglátom a nyuszit, a kertünk végébe'.
Gyerünk pajtás, anyu, apu gyorsan menjünk, nézzük meg,
Mit hozott a kicsi nyuszi, tett-e valamit a fészkébe?

Tett ő bele színes tojást, csokoládét, játékot,
Így hálálja meg nekünk, az egész évi jóságot.
Vidám gyerek tapsol, örül a gazdag dús fészeknek,
Megígéri szüleinek, jóság lesz a szívében.

Húsvét napja alkalmából, nagy boldogság a családon,
Nem feledik Jézusukat, hogy feltámadt a halálból.
Gyermek, szülő együtt örül, eme boldog szent napnak,
Fülemüle száll az égen, nyílik a szép orgona.

Kovács D. Gábor