SZÉP ESTÉT

Naplemente

Az ég halk zsoltárt énekel, mély altató zenét. A nap oly vörös, álmatag, már lehajtja fejét. Fénye vígan táncra kél, még áthidal felénk. Tüzes híd remegve hív, s már rajta lépkedénk. Gondolatban átmegyünk, fényhídján a napnak. S véle együtt nyugszunk le mélyén hűs haboknak. Álmodván, az ő álmait, milyen lesz holnapunk? Kihunyó fénye vánkosán nagy álmodók vagyunk. Sötét a táj, sötét az ég, ragyog a holdsugár. Ezüstös fénye megtalál, s az arcunkon szitál. Lebben a szél, fodroz a víz, vadvirág illatozz! Aludj, pihenj fáradt napunk, szép álmot harmatozz! Álmodj fényes szelekről te, álmodj kék eget! Kék egeden játszadozó fehér felleget. Álmodj dolgos emberekről, kalászok kazalban. S a te fényed ott ragyogjon az arató dalban! A sugarad mindent éltet, növényt, s állatot. És a világ boldogsága ha álmod álmodod. Szuhanics Albert