2010. november 6., szombat



Karácsonyi tündérek



Ezernyi csillag hull most az égből.
Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.
Nem is tündérek,hópihe talán.
Jeges csillagpor hull a Földre rá.

Karácsony éjjelén az ablakból látom,
Fehérbe öltözött a táj kint a határon.
Lelkem megnyugszik,s béke járja át,
Boldogan kívánok"jó éjszakát."

De millió tündér nem alszik el,
A világ reggel békével kel.
Csillámló táncukkal szeretetet szórtak.
Az emberek arcára mosolyt varázsoltak.


Tóth Attila:
Álommanó


Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.

Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.

Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.

Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal.



Tudjátok, a természet mitől oly csodás?
Mitől színes, élő, csupa-csupa
gyémántfény ragyogás? Ki segít
az összes lénynek úszni, szállni,
repdesni? Ki szorgoskodik szüntelen?
Mindez a tündérek műve, az ő apró
kezük munkája. És ha egy kisbaba
felnevet, új tündér kap szárnyra.



"Ugye tudjátok, honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a Földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a Földön. Ezekből lettek aztán a tündérek."





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése












Header

.

.

.

.