FOHÁSZ

Óh uram, ha létezel valahol a világegyetemben!

Hallgass meg kérlek engem, ki magam vagyok

A semmi az általad alkotott végtelenben.

Hallgasd, hogyan mondok hitetlen létemre is imát!

Kérlek, hogy oltalmazd azokat,

Kiket már egyre vénülő szívem, olyannyira imád.

Segítsd mindig őket, miként azt velem is számtalanszor tetted!

Szereteted, magvaiból nevelj erdőnyi árnyat adó lombos fát,

Miként azt te bennem is vetetted.

Add uram, hogy higgyenek magukban, s megbízzanak másban!

Tedd, oh mindenható uram, hogy

Higgyenek az emberség és megértő szeretet hívó szavában.

S végül segíts engem, hogy mindig adni tudjak,

Ha csak egy mosolyt is,

A mindig szomorúknak.

M. Laurens