„Légy boldog azért, mert már boldog vagy, és boldog leszel.”

ÖSSZETŐRT ÁLMOK

Összetört álmok közt sétálok új utat keresve,
Melyet nem fertőzött még meg az életnek keserve.
Egy helyet, hol az ég kékjén a sárga nap díszeleg,
S a sötét viharfelhők végleg búcsút intenek.
Egy helyet, hol az öröm nem csak pillanat foszlánya,
Hol a szépet nem csupán a fantáziám formálja!
De akad-e ilyen hely széles e világon?
Hol nem szakad meg a szív, s nem törik össze világom…
Szertenézek, s nem lelem, mert sötétség vesz körül,
Hinni mégis merek, hogy kikerülök karjai közül.
S a nap újra úgy fog ragyogni az égen,
Hogy a befagyott tó vize végre áttörhet a jégen!
S újra szabadon szállhatok, könnyebb lesz a szívem,
Melyet még búsba köt a boldogság, ami nem volt ingyen…
Ami szenvedéssé vált, amint elbúcsúzott a nyár,
S elhitette velem, hogy az örök tél vár rám.
Kínszenvedés volt a reggel, a nap, s az éjjel,
Mert képtelen volt lelkem megbirkózni a ténnyel…
Hogy, ami volt már nincs, megfosztottak kincsemtől,
Üresség tátongott, kitéptek egy darabot a szívemből.
S most is végtelenül érzem a kietlenséget,
A hiányt, mely lelkemben mindent porig éget.
Érzem, hogy így nem jó, de tehetetlen állok,
S körülöttem hevernek az összetört álmok…

Fallen Angel

A szép jövőt álmodja minden férfi és nő
Nem veszi észre, hogy közben telik az idő
Szépnek álmodja és hiszi a valóságban
De sokszor az álmok mind valótlanná válnak

Álmodják, hogy minden rózsás és csodaszép
De ébredéskor mind ez csak szappanbuborék
De amíg él az ember, mindig csak remél
Mert ez a vágy - érzés a szívébe örökké él

Benne él a vágy, amely sokszor mint a vulkán
Kitör, mindent elsöpör a forró tűz, az izzó láng
De később ez már csak szunnyadó parázs
Mert elmúlik a szép érzés, elmúlik a varázs

Az élet szép, de Te csak álmodd tovább.
De tudnod kell, sokszor fájni fog a valóság
Te csak bátran evezz, az élet vad tengerén
Amíg csak élsz, amíg a vágyad benned él.

Prok Éva: Remény......

Néha rossz napokon,
Várom azt a csillagot,
Kitől mindent megkapok.
Őt a remény csillagának nevezem.
A semmiből felbukkan,
Mikor a tiszta eget nézem.

Elsírom neki gondomat,
Válaszra nem várhatok,
Hisz ő csak egy csillag,
Kinek jelenléte megnyugtat.
Bárhol jár a világban megőrzi titkomat.

Boldog percek,
Röpke pillanat.
A remény, őrzi álmomat.
A remény, ki meghallgat.
Ő nekem soha nem árt,
A remény, kire te is számíthatsz!

Fohász

Mikor elfog a bizonytalanság
és nem tudom mit tegyek,
mi lenne akkor a legjobb, s mit lehet...
Hozzád fordulok Uram
segítesz-e nékem? Sokszor magamat,
olyan elesettnek érzem...

Bármi is legyen válaszod
azt biztosan tudom,
hogy hitem és bizalmam,
irántad soha fel nem adom!
Vezessen bárhová is az élet,
Tudom csak én dönthetek

De ha rád bízom sorsomat,
ugye nem hagysz el engemet?
Kérlek Uram adj erőt nekem,
nem kérek én egyebet!
Csak erősítsd a lelkem,
s így vele létemet...

„Ma valósítsd meg összes jó szándékodat. Kérd segítségünket, és mi örömmel melléd állunk.”