Leszáll az este.
Csend borul a tájra.
Halvány fényükkel kigyúl
a csillagok fáklyája.
Madárka röppen át a hold előtt,
falevelek suttognak a szélbe,
elringat mindenkit az éjszaka varázsa.
Lelkünkbe költözik az isteni béke.
Vigyázzák hát álmodat mosolygó angyalok,
ragyogják be éjszakád hunyorgó csillagok.
Repítsen a csillagokig egy gyönyörű álom,
hogy szép legyen az éjjeled szívből kívánom.       

Most lassan aláhull a bíbor alkonyat,
egy percre visszanéz, majd búcsút int a nap.
Egy hosszú pillanatra csend lesz, s áll a lég,
mintha minden élő csodára várna még,
hisz oly varázsos minden - hátha így marad
oly hamar sötétség reánk nem szakad -
de lassan, tétován fölkel a gyönge szél
vigasztalva suttog - szép estét ígér."