KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehem, zsúfolt város,
Hol fér el ennyi idegen?
Uram, szállásra hol találsz most,
Nem maradsz-e hidegen?

Szívem istállójába, amely
Szállást csak barmoknak adott,
Térjél be hát! Számodra van hely,
Találsz egy csendes jászlat ott.

Csilló arannyal, drágakővel
Nincs ékesítve ez a ház,
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
Ha szénát, pozdorját találsz.

Ha nem lehet méltó Tehozzád,
Kinek egek örvendenek.
Lásd, ez vagyok, térj így be hozzám,
Hozd el szívembe fényedet!

Füle Lajos

Horváth Beatrix: Szenteste
Lobban a gyertya lángja
Fénylik a büszke fenyő
Ezernyi boldog szívben
Duzzad az öröm, az erő.

De gondolj azokra akik
Örök álomra tértek
Talán ezen a szent estén
Jött el értük a végzet.

Szánj rájuk egy percet
Lopva töröld le könnyed
Ha tényleg szívből kívánod
Ma éjjel búcsúzni jönnek.

Száll az ünnepi illat
Szól az angyalok dala
Egy napra talán leomlik
A harag, az irigység fala.

Rád vár még az Új esztendő
Új barát és új szerelem
Töltse ki tested-lelked
A vétkezők ellen kegyelem.

Megpihent szeretteidért
Éjfélkor suttogj imát
S jusson eszedbe Isten
Ki elengedte a fiát.